Az atomerőművek meglehetősen ritkán robbannak fel - nyugtat meg minket az atomenergetikai szakember. Néha azért mégis megtörténik - vágjuk rá mi. Megtörtént Cseljabinszkban, Csernobilban, Fukusimában, és van még tucatnyi hely a világon, ahol bármikor történhet atomkatasztrófa. A nagyon súlyos baleset valószínűsége kicsi, kockázata viszont óriási, emberi ésszel szinte felmérhetetlen. Pakson eddig csak üzemzavarok voltak, de vajon mi történne egy komoly baleset esetén? Nos, ez egy új Csernobilhoz hasonlítható.

Egy atomerőmű bonyolult és veszélyes üzem. Működtetése elvileg megkívánná, hogy szakemberek és a hatóságok minden lehetséges rendkívüli eseményre felkészültek legyenek. Akár balesetről, akár terrortámadásról van szó. Csakhogy ez illúzió, a nem létező biztonság hamis illúziója. Úgy tesznek, mintha felkészültek lennének, de valójában nincsenek. Nem lehetnek. Nem lehet minden veszélyt, kockázatot és hibalehetőséget kiiktatni, az atom pedig akkora energia, ami ha elszabadul, annak csak katasztrófa lehet a következménye. Ezért biztonságosabb bármilyen más erőmű az atomnál, és ezért felelőtlenség a használata: mintha leopárdot tartanánk házimacskaként, ami bármikor kinyírhatja a családot.

Ha atomparáról van szó, Magyarországon elsőre mindenkinek Paks jut az eszébe. Pedig van egy alig 800 lelkes falu, ami atomszempontból legalább akkora córesz, csak sokkal akutabb. Püspökszilágyon 50 éve tárolnak atomszemetet teljesen szakszerűtlen körülmények közt, a sugárzó hulladék évizedek óta folyamatosan szivárog a talajba, és még legalább 20 év, mire az áldatlan állapotot megszüntetik.

Elsőre lehet, hogy jó ötletnek tűnt nejlonszatyorba csomagolt radioaktív hulladékot tárolni a földben, de akik ezt kitalálták, azoknak nagyon elgurulhatott a gyógyszerük.

Sokan nem tudják, hogy a Paks 2-t építő orosz állami kriptocég, a Roszatom nemcsak arról híresült el, hogy az ő létesítményük okozta minden idők harmadik legdurvább atomkatasztrófáját. Utoljára tavaly volt náluk Európában mindenütt érzékelhető, de rejtélyes üzemzavar, ami során annyi sugárzás jutott a környezetbe, hogy egy radioaktív felhő az egész kontinens felett végigkrúzolt. Persze letagadták, aztán hajmeresztő hazugságokkal álltak elő.

Micsoda? Atomfelhő Európa felett? Igen, ez történt. 

A világ mind a 329 atomerőműve potenciálisan magában hordozza a katasztrófa lehetőségét. Vannak azonban olyanok, ahol a balesetek valószínűsége jelentősen nagyobb, mint máshol. A geológiai törésvonalak közelében épült erőműveket bármikor lerombolhatja egy földrengés, akkor pedig egy újabb Fukusimára csodálkozhat rá a világ.

Nézzük, melyek a legveszélyesebbek!

Ugye te sem úgy fogyasztod a teát, hogy a filtert a szádba veszed, majd ráöntöd a forrásban lévő vizet? Nos, a paksi üzemzavar szakembergárdája által okozott 2003-as paksi üzemzavar oka lényegét tekintve az volt, mintha egy csoport sokdiplomás atomenergetikai szakember csoportosan így fogyasztotta volna a teát.

Mi történt Pakson 15 éve? Mondjuk röviden:

• 2003-ban a paksi atomerőműben a magyar atomenergia-ipar legsúlyosabb üzemzavara történt
• A külföldi alvállalkozó rossz tisztítóberendezést gyártott
• A magyar hivatalos szervek nem ellenőrizték megfelelően az új gépet
• A gép nem jól működött, a fűtőelemek túlmelegedtek, majd összetörtek
• A darus és a mérnök nem tudtak kommunikálni egymással, a kötél elszakadt
• Mivel a szellőztetőn nem volt szűrő, a szennyezés a környezetbe jutott
• Csak 4 nappal később jöttek rá, hogy a katasztrófától csak a szerencse óvott meg

A legfontosabb kérdés: hová tegyük a szemetet, ha azt sehol nem lehet kidobni? Először is le kell szögezni, hogy atomtemetők jelenleg nincsenek. A világon sehol sem működik még olyan létesítmény, amiben a kiégett fűtőelemeket véglegesen biztonságba lehetne helyezni.

Miért írunk akkor mégis az atomtemetőkről? Azért, mert egyrészt kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére már léteznek megoldások, másrészt pedig mert a nagy aktivitásúak eltemetésére is vannak kutatások és építkezés is folyik. És főleg azért, mert a köznyelv a radioaktívhulladék-tárolókat tévesen atomtemetőknek nevezi.

Minden idők harmadik legnagyobb atomkatasztrófája 1957-ben történt az akkori Szovjetunióban. Ez volt az első komoly baleset a szupertitkos Majak Termelési Egyesülés ipari komplexum területén, az Urál hegységtől délre. A hadászati célokra (atombombához) plutóniumot előállító 817-es üzemben kémiai robbanás történt. A nagy aktivitású hulladékokat tároló egyik tartály hűtése leállt, az anyag hőmérséklete 350 fok fölé emelkedett és valószínűleg öngyulladás miatt a lerakódott ammónium-nitrát belobbant. A hatalmas robbanás 75 tonna TNT robbanóerejével volt egyenértékű, és legalább 100, de egyes értesülések szerint mintegy 170 tonna erősen sugárzó radioaktív anyagot (stroncium-90, cézium-137 és plutónium) juttatott a környezetbe.

A kiszabaduló radioaktivitás mértéke a csernobilinek nagyjából a fele, 800 PBq volt, körülbelül 20 ezer négyzetkilométeren terült el, és csaknem félmillió ember életét veszélyeztette. Két évbe tellett, mire a hatóságok legalább a környező falvakból kitelepítettek az ott élő 11 ezer embert. Ezek a települések nagyrészt végleg el is néptelenedtek. A térképeken nem szereplő létesítmény nevét a balesetet követően Cseljabinszk-40-ről Cseljabinszk-65-re változtatták, ami mellett a később felépített települést ma Ozjorszk [angol átiratban: Ozersk] néven találjuk meg a térképeken.

Az atomerőmű veszélyt jelent a természetre – de ez fordítva is igaz: a természet is veszélyt jelent az atomerőműre. Az atomerőmű legnagyobb ellensége: a föld, a víz, a levegő. Az atomerőmű legnagyobb ellensége pont maga a természet, ami mozog, változik, alakul és alakít. A természet erői ellen nem érdemes küzdeni, csak veszíthetünk. A természet a legerősebb dolog a világon – merthogy ő maga a világ.

Meg fogsz lepődni: brutálisan radioaktív helyek a Földön

Az atomiparnak van egy sötét oldala. Ha az ember elkezdni guglizni a témát, elég hamar besokall: a sugárzó atomhulladékok problémája sokkal égetőbb, mint amilyennek általában beállítják. Nem véletlenül foglalkozunk mi is sokat ezzel a témával. Az atomiparnak az az érdeke, hogy a sötét oldal sötétben is maradjon. Nekünk pedig az, hogy jól megvilágítsuk.

Tíz brutálisan radioaktív hely. Tíz földi pokol. Talán te sem tudtál róluk. Mostanáig.

1986. április 26-án hajnalban az ukrajnai (akkor Szovjetunió) Csernobili Atomerőműben baleset történt. Az erőmű reaktorát a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétvetette. Felrobbant, és 25 ezer tonna grafit kapott lángra. A hatalmas tüzet két hét alatt sikerült teljesen eloltani. A baleset miatt a 3 kilométerre fekvő Pripjaty városából 50 ezer embert telepítettek ki. Sajnos csak két nappal később. A robbanás utáni hónapokban összesen 600 ezer katonát, tűzoltót és kárelhárítót küldtek a katasztrófa helyszínére, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak. Az erőmű körül egy állandó 30 km-es tiltott zónát jelöltek ki, ahol máig tilos emberi lakóhelyet létesíteni. Ennek ellenére ma is élnek, dolgoznak, gazdálkodnak a környéken.