Az olasz maffia a drogüzlet és a szerencsejáték után a veszélyeshulladék-bizniszben találta meg a számítását. Több ezer hordó atomszemetet süllyesztettek el a tengerbe, amin az évek során legalább 20 milliárd dollárt kerestek, mellékesen rengeteg embert öltek meg és elpusztítottak egy fél országot.

Az atomenergiának vajmi kevés köze van az emberiség életének megkönnyítéséhez, az atomerőművek értelme nem a civilizáció energiaigényének biztonságos kiszolgálása: a „békés atomenergia” csak a nukleáris lobbi által globálisan elterjesztett és évtizedek alatt mítosszá vált mese.

Sokan nem tudják, hogy a Paks 2-t építő orosz állami kriptocég, a Roszatom nemcsak arról híresült el, hogy az ő létesítményük okozta minden idők harmadik legdurvább atomkatasztrófáját. Utoljára tavaly volt náluk Európában mindenütt érzékelhető, de rejtélyes üzemzavar, ami során annyi sugárzás jutott a környezetbe, hogy egy radioaktív felhő az egész kontinens felett végigkrúzolt. Persze letagadták, aztán hajmeresztő hazugságokkal álltak elő.

Micsoda? Atomfelhő Európa felett? Igen, ez történt. 

Ugye te sem úgy fogyasztod a teát, hogy a filtert a szádba veszed, majd ráöntöd a forrásban lévő vizet? Nos, a paksi üzemzavar szakembergárdája által okozott 2003-as paksi üzemzavar oka lényegét tekintve az volt, mintha egy csoport sokdiplomás atomenergetikai szakember csoportosan így fogyasztotta volna a teát.

Mi történt Pakson 15 éve? Mondjuk röviden:

• 2003-ban a paksi atomerőműben a magyar atomenergia-ipar legsúlyosabb üzemzavara történt
• A külföldi alvállalkozó rossz tisztítóberendezést gyártott
• A magyar hivatalos szervek nem ellenőrizték megfelelően az új gépet
• A gép nem jól működött, a fűtőelemek túlmelegedtek, majd összetörtek
• A darus és a mérnök nem tudtak kommunikálni egymással, a kötél elszakadt
• Mivel a szellőztetőn nem volt szűrő, a szennyezés a környezetbe jutott
• Csak 4 nappal később jöttek rá, hogy a katasztrófától csak a szerencse óvott meg

A legfontosabb kérdés: hová tegyük a szemetet, ha azt sehol nem lehet kidobni? Először is le kell szögezni, hogy atomtemetők jelenleg nincsenek. A világon sehol sem működik még olyan létesítmény, amiben a kiégett fűtőelemeket véglegesen biztonságba lehetne helyezni.

Miért írunk akkor mégis az atomtemetőkről? Azért, mert egyrészt kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére már léteznek megoldások, másrészt pedig mert a nagy aktivitásúak eltemetésére is vannak kutatások és építkezés is folyik. És főleg azért, mert a köznyelv a radioaktívhulladék-tárolókat tévesen atomtemetőknek nevezi.

A Roszatom orosz állami atomkonszern, amely Paks II-t is építi a kormány tervei szerint. Évtizedek óta dolgoznak olyan atomreaktorokon, amelyek más reaktorok kiégett fűtőelemeit használják üzemanyagként. Ez úgy lehetséges, hogy a fűtőelemekben még rengeteg kinyerhető energia van, amikor azokat már kiégettnek nyilvánítják. A BN-sorozatú, úgynevezett gyorsneutronos szaporítóreaktorok képesek kinyerni ennek az energiának egy részét. Sőt, egy ilyen reaktor több hasadóanyagot termel, mint amennyit a működése során elfogyaszt.

Mindez nemcsak azért érdekes, mert kiégett fűtőelemből rengeteg van a világon: legalább 700 ezer tonna, ami 2050-re 2 millió lehet. A pláne, hogy a szaporítóreaktor rendszere elvileg zárt működésre képes: jóval kisebb mennyiségű hulladékot termel mint a hagyományos nyomottvizes reaktorok. A oroszok saját bevallásuk szerint 2013-ig 20 milliárd dollárt költöttek el a programra.

Akkor most minden meg van oldva? Korántsem.

A kiégett fűtőelemek átmeneti és végleges tárolására semmilyen konkrétumot, tervet, eljárást, megoldást nem tartalmaz Paks II környezetvédelmi engedélye, a hatóság mégis megadta.

Atomtemetők jelenleg nincsenek. Elméletben léteznek csak olyan objektumok, amikben a sugárzó atomhulladékok (főként a legveszélyesebbek, a kiégett fűtőelemek) véglegesen, biztonságosan elhelyezhetők. Gyakorlatban nem. A végleges elhelyezés azt jelenti, hogy az itt lerakott kiégett fűtőelemek legalább 240 ezer évig nem érintkezhetnek semmivel. Se emberi kézzel, se vízzel, se földdel, se levegővel.

Az ilyen létesítmények alapgondolata, hogy fúrni kell egy nagyon mély lyukat, bele a kőzetbe, majd beletömni a szemetet, végül az egészet kiönteni agyaggal (bentonittal), és betonnal lezárni. A kulcs a kőzetben rejlik. Olyat kell találni, amely a következő évezredekben nem mozdul el, nem reped meg, nem ázik át.

Van ez a kiégett fűtőelem-probléma, ami tulajdonképpen az atomenergiát megkérdőjelező legfontosabb szempont.

Sehol a világon nincs rá megoldás, de most az illetékes kormányhivatal a teljes problémát, elegánsan „megoldotta” a környezetvédelmi engedélyben: „Gondoskodni kell a keletkező kiégett fűtőelemek kezeléséről, környezetszennyezést kizáró módon történő biztonságos gyűjtéséről, tárolásáról és végleges elhelyezéséről”.

Hol? Hogyan? Mikor? Mi a garancia, hogy valaki majd gondoskodni fog erről? Nem tudjuk.