Minden idők harmadik legnagyobb atomkatasztrófája 1957-ben történt az akkori Szovjetunióban. Ez volt az első komoly baleset a szupertitkos Majak Termelési Egyesülés ipari komplexum területén, az Urál hegységtől délre. A hadászati célokra (atombombához) plutóniumot előállító 817-es üzemben kémiai robbanás történt. A nagy aktivitású hulladékokat tároló egyik tartály hűtése leállt, az anyag hőmérséklete 350 fok fölé emelkedett és valószínűleg öngyulladás miatt a lerakódott ammónium-nitrát belobbant. A hatalmas robbanás 75 tonna TNT robbanóerejével volt egyenértékű, és legalább 100, de egyes értesülések szerint mintegy 170 tonna erősen sugárzó radioaktív anyagot (stroncium-90, cézium-137 és plutónium) juttatott a környezetbe.
A kiszabaduló radioaktivitás mértéke a csernobilinek nagyjából a fele, 800 PBq volt, körülbelül 20 ezer négyzetkilométeren terült el, és csaknem félmillió ember életét veszélyeztette. Két évbe tellett, mire a hatóságok legalább a környező falvakból kitelepítettek az ott élő 11 ezer embert. Ezek a települések nagyrészt végleg el is néptelenedtek. A térképeken nem szereplő létesítmény nevét a balesetet követően Cseljabinszk-40-ről Cseljabinszk-65-re változtatták, ami mellett a később felépített települést ma Ozjorszk [angol átiratban: Ozersk] néven találjuk meg a térképeken.
A katasztrófát a szovjet állami szervek csak az 1980-as években ismerték el, habár a világ 1976-ban szerezhetett tudomást a történtekről. Ekkor jelent meg ugyanis Zsoresz Medvegyev orosz emigráns biokémikus cikke a balesetről a New Scientist tudományos lapban.
Majak területén egyébként nem ez volt az egyetlen baleset, és az 1945-ös kezdetektől óriási volt a baj. Az orosz atomprogram bölcsőjének számító üzemtelepen a munkások védőöltözet nélkül dolgoztak, a radioaktív anyagokat tisztítás és ülepítés nélkül engedték a Tecsa folyóba, és ezt a gyakorlatot csak hat év elteltével, 1951-től változtatták meg. Na nem arról van szó, hogy felhagytak volna a szennyezéssel. Miután kiderült, hogy gyakorlatilag teljes falvak kihalásáért felelős a Tecsába engedett szenny, a radioaktív hulladékot először ülepítő-tartályokba vezették, majd lefolyásmentes Karacsaj-tóban süllyesztették el.
Az 1957-es balesetben kétszázan haltak meg a katasztrófát követő napokban a sugárzás közvetlen következtében. A becslések szerint a káros mértékű radioaktív sugárzásba közvetlenül vagy közvetetten mintegy 15 ezren haltak bele a következő tíz évben.
Ezzel azonban a borzalmak még nem értek véget. Tíz évvel később egy aszályos időszakban a Karacsaj-tó csaknem fele kiszáradt. Az évtizedek alatt lerakódott radioaktív iszap így a felszínre került, és a szél széthordta. A por, ami jelentős mennyiségű stroncium-90-et, talliumot és cézium-137-et tartalmazott, hatalmas területet szennyezett be és mintegy félmillió embert érintett, főként olyanokat, akik már az ’57-es katasztrófában is komoly sugárzást kaptak.
A Majak komplexumban a hadiipari célokra szánt plutónium gyártását 1987-ben befejezték. Ettől még a mai napig működnek a környéken reaktorok, és Cseljabinszk körzetében történik rengeteg orosz gyártmányú fűtőelem reprocesszálása. A létesítmény ma teljes egészében a Roszatomhoz tartozik, és területére nemigen engednek be senkit. Majak a mai napig szennyezi a környező vizeket, rendszeresen jelennek meg hírek a Tecsa folyóba beleengedett radioaktív folyadékokról. A Karacsaj-tó partjának egyes helyein a Geiger-mérők ma 5.5 Sv/órát mutatnak, egy óra álldogálás ebben a sugárzásban még egy egészséges ember számára is halálos lehet.
**
A poszt részben a következő cikkek felhasználásával készült. Érdemes őket megkattintani!
http://mentalfloss.com/article/71026/kyshtym-disaster-largest-nuclear-disaster-youve-never-heard
http://ob121.blog.hu/2013/05/31/majak_463
http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2013/11/25/az_eltitkolt_csernobil
**
Az Energiaklub bíróságon támadja meg Paks 2 környezetvédelmi engedélyét, mert a beruházás a környezetet és a lakosságot is veszélyezteti. Ha Neked is fontos a biztonság, segítsd támogatásoddal a perrel kapcsolatos munkánkat: http://www.energiaklub.hu/tamogass. Köszönjük!
