Sokan azt hiszik, az atomenergia ma kizárólag békés célokat szolgál, semmi köze az atombombához. Az atomfegyverkezés szinte megszűnt, a meglévő tömegpusztító fegyvereket lassacskán leszerelik, viszont az áramot előállító atomenergia remekül kiszolgálja a civilizáció energiaéhségét. Ez azonban már a kezdetekben sem így volt. Ma sem így van. Az atomenergia a nukleáris fegyverkezés köpönyegéből bújt elő, technológiai és gazdasági szükségszerűségként. Csak erről senki sem szeret beszélni.

Aki atomerőművet üzemeltet, az része az atomfegyverkezésnek

A kezdetekben az atomfegyverek fejlesztésének igénye tette szükségessé az atomenergia bevezetését. A japán atomerőmű-programot például azért erőltette annyira az amerikai vezetés, hogy saját atomfegyverkezését békés köntösbe öltöztetve nyugodtan fejleszthesse tovább tömegpusztító eszközeit. Később sem volt máshogy: csak az atombombával rendelkező nagyhatalmak tudtak igazi atomerőművet fejleszteni, az atomfegyverkezéshez tartozó tudás atomenergetika formájában szivárgott át más országokba.

Minden, ami az atomerőműhöz kell, ugyanaz, mint ami az atomfegyverhez

Az atomenergia- és az atomfegyver-ipar minden egyes lépése, az uránbányászatból az urándúsításig, a nukleáris üzemanyag gyártásától a fűtőelemek újrafeldolgozásig ugyanaz: minden lépés, anyag, technológia és berendezés azonos. Ez alól egyetlen kivétel van, mindössze egyetlen láncszem hiányzik a civil atomprogramokból, ez pedig magának a fegyvernek az előállítása. Ahol komplett polgári nukleáris szektor van urándúsítástól reprocesszálásig, ott atomfegyvert is lehet készíteni.

Nincs polgári és katonai célú plutónium: csak plutónium van

Ugyanez igaz a bányászatra: nincs különbség a civil és a katonai bányászatban, sem a kibányászott anyagokban. A reprocesszálásnál sincs különbség: a plutóniumnak a használt nukleáris üzemanyagtól való elkülönítésére egyetlen technológia létezik. Itt is van egy mítosz: az atomipar azt állítja, hogy a polgári atomerőművekből származó plutónium nem használható atombombák előállítására. Ez szimpla hazugság. A polgári, azaz reaktor minőségű plutónium bombába építve ugyanúgy felrobban és pusztít, mint a katonai, vagyis a fegyver minőségű plutónium. Sőt, az amerikaiak már sikeresen teszteltek a hidegháború alatt ilyen bombát. A reaktor minőségű plutóniumból készült atombomba szépen fel is robbant, ahogy kell.

Békés atom? Mese habbal!

Az atomlobbi nem beszél erről a kapcsolatról, hiszen barátságos, környezetbarát és fenntartható energiaként szmájlis–szivecskés képet akar festeni az atomenergiáról. Az iparág sok pénzt és hatalmas energiákat fektet abba, hogy a nukleáris energiát békés, a fegyverkezéstől teljesen független, polgári jelenségnek láttassa. Az atomenergia azonban az atomfegyverkezés ökonómiájának szerves része. Nem békés, az biztos.

Az atomenergia fejlődése az atomfegyverek fejlesztésének következménye

Nem azért kísérleteznek az atomenergia újabb és újabb technológiáival, mert a civilizáció örök békéjéért, az ingyenes energiáért, az emberiség konfliktusmentes jövőjéért vagy a világűr meghódításáért dolgozna bárki. Ez egy színes máz, amit az emberiség szeretne gondolni róla. Az igazság más: a hadviselés, a fegyverkezési verseny, és az ebből származó óriási bevételek és a kormányok mögött álló gazdaságpolitikai hatalom érdeke a nukleáris technológia fejlesztése, az utánpótlás biztosítása. És ehhez az atomenergia-ipar gazdasági gyarmatosítása hatalmas lehetőség. Így kerül az atomfegyverkezés érdekszférájába a fél világ.

Hivatalosan csak 5, valójában egy tucat országban van atombomba

A világ országai atombomba-ügyileg több csoportra oszthatók. Vannak azok az országok, akik hivatalosan rendelkeznek atomfegyverrel. Ők öten vannak: Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország. Van még három olyan, amelyek elismerten rendelkeznek atombombával: India, Pakisztán, Észak-Korea. Továbbá van Izrael, amely valószínűsíthetően rendelkezik atomfegyverrel, illetve Dél-Afrika, amely gyártott ugyan atombombát, de önként leszerelte azokat, így ma már nincs a birtokában atomfegyver. A NATO fegyvermegosztási programja keretében az USA atomfegyvereket tárol Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország területén, ezek azonban csak az Egyesült Államok honvédelmi szervezetei által élesíthetők. Ukrajna, Kazahsztán és Fehéroroszország területén szintén voltak a Szovjetunió széthullásakor atomfegyverek, de ezeket a kilencvenes években Oroszországba szállították és hivatalosan szétszerelték. Ma már az is bizonyított, hogy a szovjetek a kádári Magyarországon több helyen is tároltak atomfegyvereket.

A tömegpusztító fegyverek teljes leszerelése egyszerű blöff

Habár a hivatalosan atomfegyverrel rendelkező öt állam elvben a teljes nukleáris leszerelést tűzte ki célul, a gyakorlatban nem törekszenek erre. A két legnagyobb, az USA és Oroszország 7000 körülire csökkentette ugyan a robbanófejek számát, de a további leszerelést végül elhalasztották. Sőt, kevesen tudják, hogy az Egyesült Államok úgy döntött, polgári atomlétesítményekben állít elő tríciumot fegyverarzenáljához. A másik három állam eddig látszólag nem tett semmilyen intézkedést a lényegi leszerelésre. Azóta pedig már másoknak is van atombombája.

Ahol uránt dúsítanak, ott atombombát is lehet csinálni

Adott egy atomfegyverrel nem rendelkező, de arra mindenképp vágyó ország. A legegyszerűbben úgy tud szert tenni rá, ha polgári atomtechnológiát szerez meg. Például apránként bevásárol mindenből, amíg képessé nem válik urándúsításra. Ez egy konkrét példa. Oroszország eladott ilyen technológiát Kínának, amely továbbadta Pakisztánnak, amely ismét eladta Észak-Koreának. Irak és Brazília bizonyíthatóan vásárolt lopott technológiákat, míg Irán apránként szedegetett össze mindenféle felszerelést, hogy uránt tudjon dúsítani. Ahol pedig urándúsítás folyik, netán fűtőelemek reprocesszálását végzik, ott atomfegyver is előállítható. Mert a tudás és a technológia már adott.

Sok ország akár egy éven belül tudna atombombát gyártani

A legtöbb ország, amely rendelkezik a szükséges nukleáris ipari infrastruktúrával, sokkal nagyobb mennyiségben képes a szükséges anyagok előállítására, mint amennyire a polgári atomprogramjához szüksége van. Tehát az fegyverekhez is elég. Svájc, Tajvan, Japán vagy Dél-Korea egy éven belül képes lenne atombombát gyártani, ha erre szánná el magát.

Lényegében bármely országnak lehet atomfegyvere

A határvonal, amelyet az atombombával rendelkező és az azt nem birtokló országok között nemzetközi szerződésekben megerősítve az 1970-es években meghúztak, mára elmosódott. Az atomországok nagyobb geopolitikai befolyással rendelkeznek, így ma is számos állam törekedhet arra, hogy az elit klub tagja legyen. A határvonal elméletben létezik csupán, a polgári atomprogramok pedig elősegítik az atomipar és az atomfegyverkezés terjedését.

Rengeteg téveszménk van az atomenergiáról

Az atomenergiával kapcsolatban számos más mítosz is él a társadalomban. Az emberek többsége ezeket igaznak fogadja el. Ilyen a biztonságos atomerőmű mítosza. És ilyen a szakmaiság mítosza is: az emberek inkább ne szóljanak bele abba, amihez nem értenek. Ott vannak a szakértők, akik mindenre gondoltak, tudásuk alapos, döntéseik tévedhetetlenek. Az igazság az, hogy ez mind nem igaz. Mindannyian kevés információval rendelkezünk az atomenergiáról, és a szakma gőgje ezt még inkább csökkenti: nem osztanak meg a közvéleménnyel valós problémákat, dilemmákat, veszélyeket, a következmények súlyosságát. Őket erősíti az iparág elképesztő pénzügyi eszközöket bevető stratégiája, aminek során emberek és intézmények száját tömik be pénzzel. Nem kevés pénzzel. Hanem nagyon-nagyon sokkal.

De minden erőfeszítésük ellenére az igazság, mint mindig, az atomenergia esetében is kiderül.