Egy balesetet hajlamosak vagyunk a véletlenek gonosz összjátékának tekinteni. Ezzel felmentjük a felelősöket, és semmit sem tanulunk az esetből, hiszen a véletlen kifürkészhetetlen. A 2003-as paksi üzemzavar egyáltalán nem volt véletlen. Konkrét emberi hibák sorozata okozta a bajt, ezzel rámutatva az atomenergia rendkívül gyenge lábakon álló technológiájára. A bűnösök rejtőzködnek, a felelősséget elkenik, tanulságként levonható következmények nincsenek. Nem célunk személyükben elítélni őket. Ezt a bíróság tehette volna meg. Sokkal inkább vádoljuk az emberi mulasztást számításba nem vevő technológiát, a hanyag felügyeletet és az egyértelmű bajok felett átsikló közvéleményt.

A 2003-as paksi súlyos üzemzavart nagyon elgondolkodtató emberi hibák sorozata okozta. Mégpedig olyan súlyosan amatőr hibák, amik egy atomerőműben egyáltalán nem történhetnek meg. És mégis megtörténnek. Sorozatos egymásutánban. Most áttekintjük az állítólagosan felkészült szakma életveszélyes ténykedését, rámutatva a felelősökre.

1. A SZELLŐZŐRENDSZERT FELÜGYELŐ ÜZEMELTETŐ TÖMEGPUSZTÍTÁSSAL FENYEGETŐ HANYAGSÁGA

Egy 1997-ben, tehát a súlyos üzemzavar előtt hat évvel kiadott és elfogadott biztonsági követelményrendszer szerint a reaktorcsarnok szellőztetőrendszerét olyan szűrőkkel kell felszerelni, amelyek mérsékelni tudják a kikerülő sugárszennyezést. A radioaktív gáz 2003-ban azért juthatott egyenesen ki a környezetbe, mert Pakson hat év alatt nem voltak képesek eleget tenni ennek a követelménynek. A baleset idején semmilyen szűrő nem volt felszerelve a szellőzőbe.

2. A FANP-MÉRNÖKÖK, AKIK VÉLETLENÜL TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVERT TERVEZTEK

A német-francia Framatome ANP mérnökei igazán gyilkos humorral rendelkezhettek, mert olyan mosótartályt terveztek, amely konstrukciójában inkább önpusztításra volt alkalmas. A hűtővíz be- és kivezető nyílása is a tisztítótartály alsó részén volt, a folyadék hőmérsékletét is ezen a két helyen mérték. Tehát alul. A magyar hatóság pedig simán átengedte ezt a selejtes tervet. Senkinek sem jutott eszébe az elsős fizikaóra, hogy a meleg fölfelé áramlik, így a hőmérséklet a tartály tetején sokkal magasabb lehet, mint az alján. Így is történt, és órákon keresztül nem tűnt fel senkinek, hogy a 40 fok helyett 1000 fokra hevültek a fűtőelemek.

3. AZ ATOMENERGIA HIVATAL, AKIKNEK ÁLLÍTÓLAG NEM VOLT ELÉG IDEJÜK A MOSÓEDÉNY TÜZETES ELLENŐRZÉSÉRE, ANNAK ELLENÉRE, HOGY EZ A FELADATUK

Az Országos Atomenergia Hivatal – egyébként a Paksi Atomerőmű kérésére – hiperűrsebességgel engedélyezte az új, 30 kazettás tisztítótartály terveit. A vizsgálati jelentés szerint a gyorsított eljárásra a dokumentumok késői beérkezése miatt volt szükség jelentés szerint egyébként az OAH úgy tekintette, hogy a nagy tartály a korábban használt kicsitől lényegileg csak méretében tér el. Rendesen pedig nem kell ellenőrizni, hiszen csak egyszerhasználatos. Egyébként is szorított az idő. Hihetetlen.

A 30-kazettás rendszer a vonatkozó kérelem szerint a korábbitól csak abban tért el, hogy a tisztítótartálynak megnövelték a kapacitását, valamint arra is alkalmassá tették, hogy jelentős hőtermeléssel bíró kazettákat kezeljenek. A dokumentumok megkésett elkészítése miatt a beadvány elbírálása az idő nyomása alatt zajlott.

Idézet a Beszámolóból

Az nem tűnt föl nekik, hogy a hűtőfolyadék be- és kivezető csövei teljesen máshová kerültek, és így hűtésre nem alkalmasak. Atombaleset okozására annál inkább. Az OAH tehát hanyagul, hányaveti és veszélyesen gondatlan módon látta el a feladatát. Illetve lényegileg elmulasztotta ellátni. És ezt még meg is magyarázza. Abszurd és félelmetes.

4. AZ ÜZEMELTETŐ ÉS A TISZTÍTÁST IRÁNYÍTÓ MÉRNÖKÖK „JÓLESZAZÚGY” FELKÉSZÜLETLENSÉGE

Ha a protokollt betartják, akkor a rosszul tervezett és megépített tisztítótartály ellenére sem lett volna baj, ezt a belső vizsgálati jelentés szó szerint kimondja. A fűtőelem-tisztítás ugyanis délután öt előtt az előírásoknak megfelelően lezajlott, a kazettákat vissza lehetett volna tenni a helyükre. Azonban nem volt mivel és nem volt hová, mert a reaktorban még zajlott a karbantartás, ráadásul azzal a darugéppel, ami a mosógép fedelét le kellett volna emelje. A fűtőelemek ezért várakoztak még legalább 5 órán keresztül a tartályban, amiben a fals információt közlő hőmérőn kívül semmilyen műszer nem volt. Ez nem történhetett volna meg, senki nem adhatott ilyen parancsot. Az nem mentség senkinek, hogy a FANP német mérnökei azt mondták, hogy jó lesz az úgy. A darut a mosás bejezésekor fel kellett volna szabadítani, és megkezdeni a befejező műveletet.

5. AZ ATOMERŐMŰ ÁLTAL MEGINDÍTOTT VÉSZHELYZET FEJETLENSÉGE

Aki elolvassa az Országos Atomenergia Hivatal jelentését, annak pár perc alatt kiviláglik, hogy az üzemzavar teljes káoszt okozott az erőműben. Kiderül, hogy a vészhelyzeti eljárások nem voltak begyakorolva, mindenki össze-vissza rohangált és döntött, a főmérnök simán hazament és amikor pár óra múlva betelefonált, hogy mi újság, senki nem mondott neki semmit. A válságtanács csak éjfélkor ült össze, amikor már hatalmas volt a baj. Az üzemeltető egyszerűen megspórolta a vészhelyzeti protokollok gyakorlását és betartását, így történhetett meg az, hogy a gyakorlott darukezelőt sugárzás érte, a váltás pedig még sosem dolgozott együtt a németekkel, nem is tudta elvégezni a rábízott feladatot.

6. AZ ÜZEMELTETŐ, AKI NEM ZÁRTA LE A SZELLŐZŐKET, MIUTÁN KIDERÜLT, HOGY BAJ VAN

A reaktorcsarnok szellőzői teljes kapacitással üzemeltek, miközben radioaktív gázok szabadultak föl a tisztítótartályból, így a szennyezés a környezetbe jutott. Ezt az ügyeletes mérnök rendelte el, méghozzá azért, hogy a csarnokban a munkakörülményeket megkönnyítse. Az nyilván senkinek sem jutott eszébe, hogy ha még több sugárzás szabadul fel, akkor bizony fél Magyarország munkakörülményei nehezülnek meg eléggé az elkövetkező hetekre, mivelhogy evakuálni kell őket. Szűrőket egyébként csak 8 nappal később telepítettek a medence fölé feszített fóliasátorba, amikor már 3 napja tudták, hogy a fűtőelemek szanaszét törtek. Mindaddig a szennyezés akadálytalanul juthatott és jutott is ki a külvilágba.

7. A PAKSI ATOMERŐMŰ VEZETÉSE, AKIKNEK 6 NAP KELLETT, HOGY VESZÉLYHELYZETET HIRDESSENEK

Az üzemzavar április 10-én este történt, a fűtőelemek ekkor törtek ripityára a tisztítótartályban. Ezt azonban a paksi szakemberek csak 16-án este tudták meg, amikor végre sikerült levenni a tartályfedelet és kamerákkal szemrevételezni a művet. Ekkor hirdették ki a veszélyhelyzetet és kezdték meg a balesetelhárítást. Addig azt hitték, „csak” 2-es szintű üzemzavar történt, ekkor kellett átminősíteni 3-mas szintűvé, vagyis súlyos üzemzavarrá a történteket.

A PA Rt. április 16-án, a tartály felnyitásakor szembesült a fűtőelem-kazetták sérülésének mértékével. Az új információ birtokában, a történtek újraértékelése alapján a környezeti hatás helyett a fűtőelemek állapota és sérülésének mértéke vált az esemény meghatározó elemévé, ami elengedhetetlenné tette az esemény átminősítését a 3. szintre.

Idézet a Jelentésből.

Lényegében gőzük nem volt, hogy mi történt a tartályban lévő 7 tonna nukleáris fűtőelemmel. És akkor se lett volna, ha még nagyobb a baj.

**

Mesélhet nekünk az atomenergia-iparág a biztonságról, a felkészülésről, a tudásról konferenciákon, prezentációkban, tehetnek mellé statisztikákat is, a valóság mást bizonyít: egy atomerőmű technológiája egyelőre alkalmatlan a biztonságos működtetésre. A világon ma működő 438 atomerőmű mind, egyenként egy-egy időzített bomba, amin mi mindannyian békésen ücsörgünk. Mialatt a fél világ a terrorizmustól meg a migrációtól retteg, egyszerűen hihetetlen, hogy a saját időzített bombáinkat képtelenek vagyunk hatástalanítani. A fogyasztói társadalom nevében (sok áram kell, ugye) az atomlobbi simán eladja az országoknak és politikusoknak azt a tündérmesét, hogy az atomenergia biztonságos, megbízható energiaforrás. Óriási pénzekről van szó, amik teljesen érdemtelenül befektetők, iparági döntéshozók és óriási sleppjük zsebébe vádorol. Ezért ők simán beáldozzák félországnyi ember biztonságát. Az atomenergia nem szakmai, nem állami, nem politikai ügy. Az atomenergia egy kis üzleti érdekcsoport műve, amely óriási bevételeket termel – természetesen hatalmas költségek mellett –, és a bevételen kívül nem érdekli semmi más.

Se Csernobil, se Fukusima, se Paks nem tudja kibillenteni őket ebből a hatalmi pozícióból.