Az atomerőművek meglehetősen ritkán robbannak fel - nyugtat meg minket az atomenergetikai szakember. Néha azért mégis megtörténik - vágjuk rá mi. Megtörtént Cseljabinszkban, Csernobilban, Fukusimában, és van még tucatnyi hely a világon, ahol bármikor történhet atomkatasztrófa. A nagyon súlyos baleset valószínűsége kicsi, kockázata viszont óriási, emberi ésszel szinte felmérhetetlen. Pakson eddig csak üzemzavarok voltak, de vajon mi történne egy komoly baleset esetén? Nos, ez egy új Csernobilhoz hasonlítható.

Egy atomerőmű bonyolult és veszélyes üzem. Működtetése elvileg megkívánná, hogy szakemberek és a hatóságok minden lehetséges rendkívüli eseményre felkészültek legyenek. Akár balesetről, akár terrortámadásról van szó. Csakhogy ez illúzió, a nem létező biztonság hamis illúziója. Úgy tesznek, mintha felkészültek lennének, de valójában nincsenek. Nem lehetnek. Nem lehet minden veszélyt, kockázatot és hibalehetőséget kiiktatni, az atom pedig akkora energia, ami ha elszabadul, annak csak katasztrófa lehet a következménye. Ezért biztonságosabb bármilyen más erőmű az atomnál, és ezért felelőtlenség a használata: mintha leopárdot tartanánk házimacskaként, ami bármikor kinyírhatja a családot.

Ma a világon nem ismert még egy olyan energiaforrás, ami hasonló mértékben környezetileg felelőtlen, az adófizetők számára drágább és működésileg veszélyesebb lenne az atomerőműveknél. Az atomipar elkeseredetten próbálja zöldnek beállítani a nukleáris energiát, ami nem más, mint a tisztaenergia-célok cinikus megcsúfolása. Bár az atomreaktorok maguk nem bocsátanak ki szén-dioxidot, további nukleáris kockázatokat vállalni az üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentéséért az olajjal végzett tűzoltás tipikus esete.

A legmelegebb nyári napokon a Duna vízhőmérséklete Paks alatt megközelíti a környezetvédelemi szempontból kritikus értéket, ami fölött bekövetkezik az élővilág pusztulása. A hivatalos mérések szerint is, pedig ezek irreálisak. A valóságban sokkal rosszabb a helyzet: bizonyos szakaszokon a víz rendszeresen melegebb a 30 fokos határértéknél, Paks 2-vel pedig még durvább lesz.

Volt már üzemzavar karbantartás közben, elszivárgott egy úszómedencényi hűtőfolyadék, szinte az összes valamirevaló hűtéscső szétrohadt, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami akkor lesz, ha a reaktortartály egyszer csak bemondja az unalmast.

Sem a Paksi Atomerőmű, sem Paks2 telephelye nem földrengésbiztos. Kiderítették: törésvonal húzódik alatta, és a területet jól ismerő geológusok szerint egyáltalán nem kizárt, hogy akár 5-ös erősségű földrengés következzen be. Ez atomkatasztrófát is okozhat.

Ugye te sem úgy fogyasztod a teát, hogy a filtert a szádba veszed, majd ráöntöd a forrásban lévő vizet? Nos, a paksi üzemzavar szakembergárdája által okozott 2003-as paksi üzemzavar oka lényegét tekintve az volt, mintha egy csoport sokdiplomás atomenergetikai szakember csoportosan így fogyasztotta volna a teát.

Mi történt Pakson 15 éve? Mondjuk röviden:

• 2003-ban a paksi atomerőműben a magyar atomenergia-ipar legsúlyosabb üzemzavara történt
• A külföldi alvállalkozó rossz tisztítóberendezést gyártott
• A magyar hivatalos szervek nem ellenőrizték megfelelően az új gépet
• A gép nem jól működött, a fűtőelemek túlmelegedtek, majd összetörtek
• A darus és a mérnök nem tudtak kommunikálni egymással, a kötél elszakadt
• Mivel a szellőztetőn nem volt szűrő, a szennyezés a környezetbe jutott
• Csak 4 nappal később jöttek rá, hogy a katasztrófától csak a szerencse óvott meg

Paks II engedélyezési eljárásához készült környezeti hatástanulmány igen nagyvonalúan bánik a konkrétumokkal. Leginkább nélkülözi azokat. Nincsenek benne olyan konkrét adatok, határértékek és jellemzők, ami alapján ténylegesen meg lehetne állapítani, hogy a tervezett atomerőmű milyen hatással lesz a lakosságra, a természetre és a környezetre.

Nézzük például az általános előírásokról szóló részt. Eszerint: „Sugárvédelmi célkitűzés, hogy a nukleáris létesítmény üzemeltetése során az üzemeltető személyzet és a lakosság sugárterhelése mindenkor az előírt határértékek alatti, az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szintű legyen.” (13. oldal)

Lát itt valaki egyetlen számot is? Az oldalszámon kívül mi sem. Különösen megnyugtatóan hangzik az, hogy a radioaktív terhelés „az ésszerűen elérhető legalacsonyabb” legyen. Menjünk tovább!