Ugye te sem úgy fogyasztod a teát, hogy a filtert a szádba veszed, majd ráöntöd a forrásban lévő vizet? Nos, a paksi üzemzavar szakembergárdája által okozott 2003-as paksi üzemzavar oka lényegét tekintve az volt, mintha egy csoport sokdiplomás atomenergetikai szakember csoportosan így fogyasztotta volna a teát.

Mi történt Pakson 15 éve? Mondjuk röviden:

• 2003-ban a paksi atomerőműben a magyar atomenergia-ipar legsúlyosabb üzemzavara történt
• A külföldi alvállalkozó rossz tisztítóberendezést gyártott
• A magyar hivatalos szervek nem ellenőrizték megfelelően az új gépet
• A gép nem jól működött, a fűtőelemek túlmelegedtek, majd összetörtek
• A darus és a mérnök nem tudtak kommunikálni egymással, a kötél elszakadt
• Mivel a szellőztetőn nem volt szűrő, a szennyezés a környezetbe jutott
• Csak 4 nappal később jöttek rá, hogy a katasztrófától csak a szerencse óvott meg

Majdnem katasztrófa

Tizenöt éve a Paksi Atomerőműben minden idők eddigi legsúlyosabb üzemzavara következett be. Egy rutin mosási feladat előkészítésekor és közben is akkora hibákat követtek el, hogy csaknem hazánk történetének első atomkatasztrófáját okozták. A szennyezés a környezetbe is kijutott, több tízmilliárd forint kár érte Magyarországot.

Csak a szerencsén múlott, hogy nem kellett a fél országot evakuálni.

Rutinmunka rutintalanul, a gyorsaság kedvéért

2003. április 10-e átlagos napnak indult az atomerőműben: tervezett főjavítás zajlott. A karbantartás idejére leállított 2-es reaktorban a francia-német Framatome ANP (FANP) munkatársai a reaktor belső elemeinek tisztítását, a vízzel teli tisztítótartályba helyezett tisztítókonténerben pedig a fűtőelemek vegyszeres mosását végezték. A mosásra azért volt szükség, mert a fűtőelemeken olyan mennyiségű magnetit rakódott le, ami már rontotta az erőmű teljesítményét. A FANP cég, a gyorsaság kedvéért és a magyar fél kérésére, a korábban már 170 darab fűtőelem megtisztításához fennakadás nélkül használt 7 darabos tisztítótartály helyett egy sokkal nagyobb, 30 darabos monstrumot épített és használt, amit az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) gyorsított eljárásban engedélyezett.

Kép: index.hu

Nem hűtötték le

A korábbi mosásoknál a fűtőelemeket előre lehűtötték, az április 10-ére kiemelt fűtőelemek azonban nagyon forrók voltak, azokat nemrég vették ki a reaktorból. Soha korábban nem csináltak ilyet, de itt még szerencséjük volt. A fűtőelem-tisztítás délután 4 órára rendben lezajlott, a reaktorban azonban még zajlott a munka. A fűtőelemeket vissza lehetett volna tenni a helyükre, azonban nem volt hova és nem volt daru, amely a tisztítótartály fedelét leemelje. Hiszen épp a reaktoron ügyködött. A fűtőelemek tovább várakoztak a vízzel teli aknában.

A fűtőelemek összetörtek

Este 9 óra után azonban váratlan dolog történt: a csarnokban lévő sugárvédelmi műszerek szerint a sugárzási szint hirtelen elszállt. 11-re össze is ült a válságstáb, úgy döntöttek, hogy a tartályt ki kell nyitni és bele kell nézni, mert majd pillantásukkal megállapítják, mi történt. Hogy mi? Ja igen, ugyanis a tartályban nem volt kamera, nem voltak olyan műszerek, amik jelezték volna, mi a baj. A FANP a magyarokra mutogatott, nyilván rosszul tették be a kazettát. Mint később kiderült, a fűtőelemek a nem megfelelően megtervezett hűtőrendszerben eltöltött ötórás várakozás miatt csaknem 1000 fokra forrósodtak föl, majd a hirtelen rájuk ömlő 37 fokos víztől a hősokk következtében ripityára törtek.

Kép: MTI

Nem volt szűrő a szellőzőben

A fedélnyitás nem sikerült, illetve félbehagyták, mert közben egy hatalmas radioaktív buborék szállt föl a tartályból, amitől vészes szintre emelkedett a sugárzás az erőműben. Ami szépen kijutott a szellőzőn át a szabadba. Merthogy a hat éve a hatóság által elrendelt szűrő beszerelését hat év alatt sem voltak képesek beszerelni a szellőztető rendszerbe. A nyitást végző darust ki kellett vonni a munkából, mivel sugárzás érte. A fedelet egyébként a hajnali 4-kor berendelt cseresor sem tudta teljesen eltávolítani, az ehhez használt speciális háromágú kötél egyik szára elszakadt, ebben szerepe volt annak a körülménynek, hogy a magyar cseredarus és a német mérnök nem dolgoztak még együtt, nem tudtak egymással kommunikálni, a darukezelő pedig nagyot hibázott.

Hullanevetséges bohózat? Persze, csak majdnem katasztrófa lett belőle.

Végül 16-án emelték le a tartályfedelet, ekkor szembesültek a szakemberek az összetört fűtőelemek látványával. Sokkolta őket. Csak ekkor sikerült megállapítani, hogy nem egy kis kettes zavar, hanem minden idők legsúlyosabb paksi vészhelyzete következett be. Az eset a hétfokú nemzetközi skálán a 3-as besorolást kapta: súlyos üzemzavar. A sugárzás kijutott a környezetbe, csak a szerencsén múlt, hogy a lakosság nem került közvetlen veszélybe, hiszen hiszen hiába írták elő már 1997-ben a szűrők telepítését, azok 6 évvel később sehol sem voltak. Mehetett volna minden ki a levegőbe. Ahogy ment is.

Kép: sputniknews.com

Rossz tervezés

A FANP által készített hatalmas, 6 köbméteres tisztítótartályt eleve rosszul tervezték meg: a be- és a kimenő vízcső is a tartály alsó részén volt, a hűtőfolyadék hőmérsékletét is ezeknél mérték.

Az sem a mérnököknek, sem a magyar hatóságnak nem jutott eszébe az elsős fizikából, hogy a meleg felfelé áramlik.

Így miközben mindenki – a németek és a magyarok is – azt hitték, rendben a hűtés, a tartály tetején már a túlnyomás ellenére is forrt a víz, a fűtőelemek pedig tüzes vasként izzottak. A hűtés így elégtelen volt, de legalább megtévesztő, a német biztonsági jelentés pedig egy sajtpapír. Magyarán: a felmelegedett folyadék, mivel felemelkedett a tartályban, távozni nem tudott, mivel a kifolyó nyílás egyszerűen alul volt. Hibásnak bizonyult az OAH nagyon sürgős eljárásban meghozott engedélyezési döntése is. De mindezek ellenére még menthető lett volna a helyzet, ha a fűtőelemek a tisztítás befejezése után nem állnak még öt órán keresztül a rosszul hűtött tartályban, hanem kiemelik őket.

De sajnos épp nem volt szabad daru

Az üzemzavarban, ami kis híján nukleáris katasztrófába torkollott, az érintett 2-es erőműblokk több mint egy éves leállás után, 2004 májusában indult újra, teljes kapacitással pedig szeptembertől üzemelhetett ismét. A megrongálódott fűtőelemeket csak 11 év elteltével, 2014-ben szállították el. Ez a szállítás szintén megér egy misét.

Hogy mi a lényege a paksi üzemzavarnak? A tisztítótartály tervezése. A kimeneti cső, ami nem felülre, hanem alulra került. A kisebb tartály szerkezetét nem sikerült lemásolnia annyi felkészült, tanult és gyakorlott szakembernek. És ezt még sokkal többen elmulasztották észrevenni.

Ez lenne az a biztonságos energiaforrás, ami megment minket az energiahiánytól?

Tanulság?

Semmi szükség olyan erőműre, ami nem hülyebiztos (szakszóval dumbproof), akkor sem, ha még az ott dolgozó büfés is négydiplomás. Sőt már a tervezésnél is be kellene tartani a hülyebiztossági szempontokat. Az emberi tényezőt minden rendszer működtetésébe bele kellene tervezni, mint egy olyan random hibagenerátort, ami mindenképpen működésbe lép, csak nem tudjuk, mikor, hogyan, miért és milyen kaotikus belső logika alapján. Az üzemzavar tehát garantált.

Így rögtön érthetővé válik, miért jobb megoldás bármilyen más erőmű az atomnál.