A mai Oroszország atomprogramja nem békés. Háborús. Nem is kell erre jobb bizonyíték, mint az elmúlt két évben bejelentett új orosz fegyverek. Atommeghajtású robotrepülőgépek, sugárzó szökőárral támadó vízalatti drónok, a világ bármely részén nukleáris csapást mérni képes rakéták - mind úgy tervezve, hogy kikerüljék az amerikai védelmi rendszereket.

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2018-as bejelentése óta már bizonyítást nyert az új orosz nukleáris arzenál felszerelése, a fegyverrendszereket pedig úgy tervezik, hogy a világ bármely részén, akár Amerikában is csapást lehessen mérni velük. Atomcsapást. A hivatalos forrásokban megjelent információk alapján úgy tűnik, olyan fegyverek ezek, amelyek ellen mai tudásunk szerint nem lehet védekezni, pusztítóerejüket tekintve pedig a földdel egyenlővé tehetnek egy Los Angeles méretű metropoliszt vagy akár egy Anglia méretű szigetet.

Nem csoda, ha a magyar közvélemény széles köre érzi most úgy, hogy lemaradt valamiről, hiszen eddig a nehézsúlyú médiafogyasztó is azt hihette, hogy a hidegháború már nagyjából két évtizede véget ért. Nem teljesen van ez így. A fegyverarzenál bejelentésére válaszul Donald Trump amerikai elnök olyan új műholdakból és szenzorokból álló védelmi rendszert jelentett be, amely képes az űrben azonosítani az új orosz rakétákat.

Milyen fegyverek lehetnek ezek? Nos, Putyin nem árul zsákbamacskát. Az új orosz nukleáris arzenál egy részét maga prezentálta élő tévéadásban, másokról védelmi minisztériuma által hozatott nyilvánosságra fotókat és teszteredményeket. Amerikai és angol hírszerzési információkról pedig az interneten sok helyen lehet olvasni. Az alább felsorolt fegyverek biztosan léteznek, tesztelik őket, némelyik már a csatarendbe állítás előtti utolsó fázisban van, vagy már bevetésre kész.

Az atomerőművek meglehetősen ritkán robbannak fel - nyugtat meg minket az atomenergetikai szakember. Néha azért mégis megtörténik - vágjuk rá mi. Megtörtént Cseljabinszkban, Csernobilban, Fukusimában, és van még tucatnyi hely a világon, ahol bármikor történhet atomkatasztrófa. A nagyon súlyos baleset valószínűsége kicsi, kockázata viszont óriási, emberi ésszel szinte felmérhetetlen. Pakson eddig csak üzemzavarok voltak, de vajon mi történne egy komoly baleset esetén? Nos, ez egy új Csernobilhoz hasonlítható.

Egy atomerőmű bonyolult és veszélyes üzem. Működtetése elvileg megkívánná, hogy szakemberek és a hatóságok minden lehetséges rendkívüli eseményre felkészültek legyenek. Akár balesetről, akár terrortámadásról van szó. Csakhogy ez illúzió, a nem létező biztonság hamis illúziója. Úgy tesznek, mintha felkészültek lennének, de valójában nincsenek. Nem lehetnek. Nem lehet minden veszélyt, kockázatot és hibalehetőséget kiiktatni, az atom pedig akkora energia, ami ha elszabadul, annak csak katasztrófa lehet a következménye. Ezért biztonságosabb bármilyen más erőmű az atomnál, és ezért felelőtlenség a használata: mintha leopárdot tartanánk házimacskaként, ami bármikor kinyírhatja a családot.

Az olasz maffia a drogüzlet és a szerencsejáték után a veszélyeshulladék-bizniszben találta meg a számítását. Több ezer hordó atomszemetet süllyesztettek el a tengerbe, amin az évek során legalább 20 milliárd dollárt kerestek, mellékesen rengeteg embert öltek meg és elpusztítottak egy fél országot.

Ma a világon nem ismert még egy olyan energiaforrás, ami hasonló mértékben környezetileg felelőtlen, az adófizetők számára drágább és működésileg veszélyesebb lenne az atomerőműveknél. Az atomipar elkeseredetten próbálja zöldnek beállítani a nukleáris energiát, ami nem más, mint a tisztaenergia-célok cinikus megcsúfolása. Bár az atomreaktorok maguk nem bocsátanak ki szén-dioxidot, további nukleáris kockázatokat vállalni az üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentéséért az olajjal végzett tűzoltás tipikus esete.

A legmelegebb nyári napokon a Duna vízhőmérséklete Paks alatt megközelíti a környezetvédelemi szempontból kritikus értéket, ami fölött bekövetkezik az élővilág pusztulása. A hivatalos mérések szerint is, pedig ezek irreálisak. A valóságban sokkal rosszabb a helyzet: bizonyos szakaszokon a víz rendszeresen melegebb a 30 fokos határértéknél, Paks 2-vel pedig még durvább lesz.

Ha atomparáról van szó, Magyarországon elsőre mindenkinek Paks jut az eszébe. Pedig van egy alig 800 lelkes falu, ami atomszempontból legalább akkora córesz, csak sokkal akutabb. Püspökszilágyon 50 éve tárolnak atomszemetet teljesen szakszerűtlen körülmények közt, a sugárzó hulladék évizedek óta folyamatosan szivárog a talajba, és még legalább 20 év, mire az áldatlan állapotot megszüntetik.

Elsőre lehet, hogy jó ötletnek tűnt nejlonszatyorba csomagolt radioaktív hulladékot tárolni a földben, de akik ezt kitalálták, azoknak nagyon elgurulhatott a gyógyszerük.

Alacsony fizetés, magas kockázat, szélsőségesen megterhelő fizikai munka, és a végén egy izgalmas lefolyású halálos betegség – ha őszinték lennének az uránmágnások, így hirdetnék az új mecseki uránbánya munkahelyeit. Nem beszélve a természetkárosításról és a vízszennyezésről.

2021-ben újraindul a pazarló és életveszélyes mecseki uránbányászat

Újraindul az uránbányászat a Mecsekben, ha a hatóság jóváhagyja a Magyar Urán Resources Kft. tervét. A tisztázatlan hátterű cég szigorúan védett természetvédelmi területen nyitná meg a bányát, ami 27 évig működik majd. A terv szerint az egykori 8000 helyett csak 500 bányásznak adnának munkát.

Az atomenergiának vajmi kevés köze van az emberiség életének megkönnyítéséhez, az atomerőművek értelme nem a civilizáció energiaigényének biztonságos kiszolgálása: a „békés atomenergia” csak a nukleáris lobbi által globálisan elterjesztett és évtizedek alatt mítosszá vált mese.

Volt már üzemzavar karbantartás közben, elszivárgott egy úszómedencényi hűtőfolyadék, szinte az összes valamirevaló hűtéscső szétrohadt, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami akkor lesz, ha a reaktortartály egyszer csak bemondja az unalmast.