Tisztázzunk valamit: addig nem lenne szabad atomerőművel energiát termelni, amíg minden kockázatot, ami ezzel jár, nem tudunk teljes biztonsággal kezelni és megoldani.

Az atomenergia-ipar jelenlegi tudása alapján új atomerőművek építése vagy meglévők további bővítése mindaddig felelőtlenség, ameddig a radioaktív hulladékok végleges elhelyezése nem megoldott. Jelenlegi tudásunk szerint a sugárzó szennyezőanyagokat, leginkább persze a kiégett fűtőelemeket és más nagy aktivitású hulladékokat sehol nem lehet véglegesen, biztonságosan elhelyezni. Nem lehet kilőni az űrbe, nem lehet elsüllyeszteni a tengerfenékre, nem lehet elásni, és nem lehet megsemmisíteni sem.

Képzelj el egy lámpát. Amikor kilépsz a lakásból, lekattintod a kapcsolóját. Viszont a körte még évezredekig világít. Pontosan így lehet lekapcsolni egy atomerőművet.

Sajnos az a helyzet, hogy a fűtőelem kiégése nem jelenti a sugárzás végét. Optimista becslések szerint egy kiégett fűtőelem többszázezer évig veszélyt jelent az emberre és a természetre.

A kevésbé optimisták egymillióval számolnak.

Amikor a fűtőelem kiégett, az atomerőmű üzemanyagaként szolgáló uránatomok egy részének atommagja a maghasadással hőenergiáját leadta. Azaz a fűtőelem által kibocsátott hőenergia már nem elegendő ahhoz, hogy az erőmű gazdaságosan tovább működjön. A fűtőelem ettől kezdve hulladék.

A fűtőelem az atomerőmű szíve, ebben van az energia, amit az urán atommagjainak meghasításakor nyernek ki. A folyamat során hatalmas hő keletkezik, ennek segítségével rengeteg vizet lehet nagynyomású gőzzé alakítani. A gőz kiáramlik és meghajtja a turbinát: így készül az áram.

A nukleáris fűtőelem működése egyszerű. Adott egy fémcső, aminek belsejében apró urániumpasztillák sorakoznak egymáson. Ezekben kétféle, U-238 és U-235 izotópú uránatom található. Az urán 235-ös izotópja képes a maghasadásra. Ehhez őt neutronokkal kell bombázni. Egy-egy atommag széthasadásakor két kisebb atommag és két-három neutron keletkezik. A neutronok újabb uránatomok széthasítására képesek, ekkor újabb neutronok keletkeznek.

Így indul be a láncreakció, ami után a folyamat önfenntartó lesz. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magára lehet hagyni. Féken kell tartani, különben baj lesz: ezért a reaktorban úgynevezett szabályozórudakat is elhelyeznek. Ezek a maghasadás során keletkező neutronok egy részét elnyelik, csak annyi marad, amennyivel a maghasadás és a láncreakció nem haladja meg a kívánt mértéket.

A fűtőelem az atomerőmű lényege és egyben a legnagyobb problémája is. Maga az atomerőmű: egy atombomba, aminek energiáját lassabban nyerjük ki.