Volt már üzemzavar karbantartás közben, elszivárgott egy úszómedencényi hűtőfolyadék, szinte az összes valamirevaló hűtéscső szétrohadt, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami akkor lesz, ha a reaktortartály egyszer csak bemondja az unalmast.
Paks a végét járja, tervezett élettartama lejárt
A Paksi Atomerőművel kapcsolatban rengeteg probléma merült fel az utóbbi néhány évben. Ezek egy része az erőmű elhelyezkedéséből fakad, más része pedig a szovjet technológia komoly emberi beavatkozást követelő karbantartási igényéből eredt. Harmadrészt, mert van még más gond is, csak erről még kevesebbet hallani: az atomerőmű elöregedése szintén elég nagy bajt okozhat. Hivatalosan az erőmű élettartama végéhez ért, de működését 20 évvel meghosszabbították.
A legnagyobb probléma a reaktortartállyal lehet
A reaktorokat egy speciális acélból hegesztett tartály veszi körül, amely az atomerőmű egyik legfontosabb része. Ezeket a reaktortartályokat úgy tervezik, gyártják és üzemeltetik, hogy üzemidejük alatt ne sérüljenek meg, cseréjükre nincs mód. Ezért úgy kell őket üzemeltetni, hogy „a tartályfal szerkezeti anyaga ne kerüljön az eredetileg képlékeny (szívós) állapotból rideg állapotba”, mivel úgy törékennyé válnak. Sajnos Pakson éppen ez történt, a sugárzás és a nem megfelelő karbantartás miatt a – ahogy a jelentés is megállapítja – a reaktortartályok falában anyagridegedés tapasztalható, ami főként a hegesztési varratoknál jelentkezik. Azaz, ha baj történik, ott fognak először szivárogni, aztán akár széttöredezni a tartályok. Ezt megoldani csak úgy lehetne, ha az egész kócerájt bezárnák.
Szétrohadtak a korróziómentes vezetékek
A nukleáris hatóságok európai szövetsége idén tavasszal kiadott jelentése szerint a Paksi Atomerőmű elöregedett, a korából következő problémák miatt csak folyamatos buherával lehet üzemben tartani. Hogy mi a probléma? Egyrészt az erőmű csőrendszerei katasztrofális állapotban vannak: az elméletileg rozsdamentes csövek korrodálódtak, anyaguk elszivacsosodott, tele vannak lerakódásokkal. Ezek a bajok nemcsak egy adott helyen, hanem gyakorlatilag mindenütt jelentkeznek a Duna vizét betápláló vezetékektől a kiégett fűtőelemek pihentetőmedencéjében hűtővizet keringtető csövekig.
Kendácsolás megy, mert nem lehet kicserélni a korrodált hűtővízcsöveket
A nagy gond nem az, hogy az elvben nem rozsdásodó csöveket úgy felzabálta a korrózió, hogy inkább egy tekerős NDK sajtreszelőre emlékeztetnek, hanem az, hogy ezeket senki nem tudja kicserélni. Miért? Mert be vannak ágyazva az atomerőmű vasbetonból készült szerkezetébe, hiszen a szovjetek úgy tervezték, soha nem kell majd kicserélni őket, élettartamuk az erőművével megegyezik. Igen ám, csak az erőmű élettartamát nemrég 20 évvel kitolták. A dolgot úgy lehetne csak megoldani, hogy a betonon kívül kiépítenek egy másodlagos csőrendszert.
Úgy jöttek rá, hogy baj van a csövekkel, hogy elfolyt 60000 liter bóros víz
A kiégett fűtőelemek azután is melegszenek, hogy kiszerelték őket a reaktorból, ezért folyamatos hűtésre van szükség, hogy ne okozzanak bajt. Ez az atomerőmű telephelyén, a reaktorépületen kívül épített pihentetőmedencékben történik. Ezeknek bóros vízzel feltöltött betonárkoknak a hűtőcsövei annyira szétrohadtak, hogy 5 évvel ezelőtt egyszer csak azt vették észre, hogy 60000 liter folyadék hiányzik. Kifolyt a csövekből és beszivárgott az erőmű beton alapjába. További sorsáról nem sokat tudunk, ahogy arról sem, milyen kockázatokat okozhat. Arról viszont igen, hogy a szivárgást nem szüntették meg teljesen, ma is ereszt a rendszer.
A 2003-as üzemzavar szintén az erőmű öregedése miatt történhetett
Ahogy azt részletesen megírtuk, a 2003-as paksi üzemzavar egyáltalán nem volt véletlen, a bajt akkor konkrét emberi hibák sorozata okozta. Hibáztak a mérnökök, az üzem munkásai, a szakértők és a felsővezetők is, vagyis tiszta sor, hogy senki sem végezte jól a munkáját. Amiről viszont kevesebb szó esett, hogy miért volt egyáltalán szükség arra a bizonyos karbantartási műveletre, amit rutinnak neveztek, mégis alaposan elszúrtak.
5-8 évig halogatták a karbantartást, ezért kellett kapkodni
Az a helyzet, hogy a fűtőelemek mosására az erőmű öregedése miatti állagromlás okán volt szükség. Ezért kellett a reaktorokat leállítani, a kazettákat kiemelni, az üzemanyagot tartalmazó rudakat átrakni a tisztítótartályba. Pontosabban Paks ott hibázott óriásit, hogy a magnetitlerakódások problémáját nem kezdte el időben kezelni, hanem jó 5-8 évig halogatták, amikorra már annyira sürgőssé vált, hogy mindennel kapkodni kellett. Ezért kellett 30-kazettás óriástartályt építeni. Ha ugyanis ez az erőmű jól karbantartott, minőségi szerkezet lenne, semmilyen lerakódás nem keletkezett volna a fűtőelemeken.
Ez van Pakson 2018-ban: szétrohadt hűtővízcsövek, anyagfáradás a reaktortartály falában, buherálás és kendácsolás mindenütt. Ez a rendszer sok mindennek nevezhető, de biztonságos, modern és fenntartható energiatermelési módszernek aligha.
Az utolsó 100 komment: