A kommentelők sokszor kérdezik, miért vagyunk ennyire Paks II és egyáltalán az atomerőművek ellen. Sokan azzal vádolnak minket, hogy elrugaszkodtunk a valóságtól, hogy az atommal előállított elektromos energia a létező világok legjobbika. Azt írják, már megoldották a műszaki kihívásokat, az atom biztonságos és tiszta. Ráadásul más lehetőség nincs is, mert akkora az igény az áramra, hogy másként, mint atomerőművel, nem is lehet azt előteremteni.

Röviden három dolog miatt ellenezzük az új erőművi blokkok építését. (1) Senki sem bizonyította be, hogy Paks II kis- és közepes aktivitású atomhulladékai elférnek az építendő bátaapáti átmeneti tárolóban. (2) Nincs megnyugtatóan rendezve a kiégett fűtőelemek átmeneti tárolása sem. (3) Nincs kidolgozott koncepció a kiégett fűtőelemek végleges kezelésére, a környezetvédelmi engedélyt ennek ellenére is kiadta a hatóság, és az jogerőre is emelkedett.

A magyar közigazgatás eljárásrendi innovációi világraszólóak.

Az új paksi atomerőművi blokkok környezetvédelmi engedélyének kiadásakor különlegesen kreatívan jártak el: az engedélyért szakhatósághoz forduló vállalatot bízták meg, hogy  az engedély kiállításához szükséges környezeti tanulmányt előállítsa. ¯\_(ツ)_/¯

Nincs itt semmi ellenérdekeltség. Hát pont az a lényeg, hogy az érdekelt felet összehozzuk önmagával. A munka hamarabb el fog készülni, és az elvárható eredmény is jóval nagyobb valószínűséggel fog megszületni.

Egy atomerőmű megépítéséhez környezetvédelmi engedélyt kell szerezni. Ennek a folyamata nagy vonalakban az, hogy a beruházó elkészíti a környezeti hatástanulmányt, ezt a hatóság ellenőrzi, és ha mindent rendben talál, megadja az engedélyt.

A beruházó tehát elkészíti a hatástanulmányt, ami különböző vizsgálatokat tartalmaz. Ha ezek a vizsgálatok elkészültek, ha a hatástanulmány vaskos, ha minden témáról kimerítő mennyiségű szöveget és adatot tartalmaz, akkor, úgy tűnik, minden okés.

A Paks II környezetvédelmi engedélyezéséhez elkészült vizsgálatok azonban nem támasztanak alá semmit.

Tisztázzunk valamit: addig nem lenne szabad atomerőművel energiát termelni, amíg minden kockázatot, ami ezzel jár, nem tudunk teljes biztonsággal kezelni és megoldani.

Az atomenergia-ipar jelenlegi tudása alapján új atomerőművek építése vagy meglévők további bővítése mindaddig felelőtlenség, ameddig a radioaktív hulladékok végleges elhelyezése nem megoldott. Jelenlegi tudásunk szerint a sugárzó szennyezőanyagokat, leginkább persze a kiégett fűtőelemeket és más nagy aktivitású hulladékokat sehol nem lehet véglegesen, biztonságosan elhelyezni. Nem lehet kilőni az űrbe, nem lehet elsüllyeszteni a tengerfenékre, nem lehet elásni, és nem lehet megsemmisíteni sem.

Azt hitted, hogy az atomhulladék halála után atomtemetőbe kerül? Szépen elhantolják, búcsúbeszéd, pár könnycsepp. Porból lettél, porrá leszel. Tévedtél. Atomtemető ugyanis nem létezik.

Az atomtemető egy álom, ma még nem léteznek ilyen létesítmények. Illúzió, pontosabban tévedések és hazugságok keveréke. Az igazság az, hogy a sugárzó hulladék biztonságos végleges elhelyezése mai tudásunkkal és technológiánkkal nem lehetséges.

1986. április 26-án hajnalban az ukrajnai (akkor Szovjetunió) Csernobili Atomerőműben baleset történt. Az erőmű reaktorát a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétvetette. Felrobbant, és 25 ezer tonna grafit kapott lángra. A hatalmas tüzet két hét alatt sikerült teljesen eloltani. A baleset miatt a 3 kilométerre fekvő Pripjaty városából 50 ezer embert telepítettek ki. Sajnos csak két nappal később. A robbanás utáni hónapokban összesen 600 ezer katonát, tűzoltót és kárelhárítót küldtek a katasztrófa helyszínére, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak. Az erőmű körül egy állandó 30 km-es tiltott zónát jelöltek ki, ahol máig tilos emberi lakóhelyet létesíteni. Ennek ellenére ma is élnek, dolgoznak, gazdálkodnak a környéken.

1. A RADIOAKTIVITÁST NEM LEHET LEÁLLÍTANI  

Az van, hogy az atomerőmű beindítása után a radioaktivitást egyszerűen nem lehet kikapcsolni. Magát a kontrollált maghasadást még le lehet állítani, de ezután semmi mást nem tudunk tenni, mint várunk, hogy leálljon a radioaktív bomlás. Tehát sugárzik tovább az egész cucc, mi maximum a vállunkat vonogathatjuk. Ennek az ideje a kiégett fűtőelemek esetén nem kevés: a legoptimistább számítások szerint 240 ezer év, de sok forrás egymillió éves periódusról beszél.

Az atomerőmű működése egyszerű. Most öt perc alatt elmagyarázzuk, simán meg fogod érteni.

Ha atomenergiáról van szó, az emberek többsége valamilyen földöntúli dologra gondol. A csillagokból származó kozmikus energiára, a modern tudomány és az ősi varázslat, az űrtechnológia és a mágia találkozására és összefonódására. Az atomerőmű varázslatos szerkezet képében jelenik meg, amelynek bűvös reaktoraiban pattogó megbolydult részecskék csak úgy árasztják az elektromos áram voltjainak, wattjainak és ampereinek miriádjait. Közben színes fények pulzálnak, villámok cikáznak, a fénysebesség pedig láthatóvá válik.

Mindez kamu. Az atomerőmű nem más, mint egy nagyon erős gőzgép, ami egy hatalmas vízimalommal szűrte össze a levet, szerelemgyerekük némi elektromosság, mostohájuk viszont nagy mennyiségű és nagyon veszélyes sugárzó hulladék.

Nem bonyolult. Az atomenergia messziről olyan tökéletesnek tűnik, mint az örökké termő fák: alacsony szén-dioxid-kibocsátás, tisztán működő erőmű, a környezetet nem terheli, megbízhatóan, csendesen, észrevétlenül és teljesen hibátlanul működik.

Az egész olyan, mint egy szmájlis matrica az örökmozgó csomagolásán.