Nem bonyolult. Az atomenergia messziről olyan tökéletesnek tűnik, mint az örökké termő fák: alacsony szén-dioxid-kibocsátás, tisztán működő erőmű, a környezetet nem terheli, megbízhatóan, csendesen, észrevétlenül és teljesen hibátlanul működik.

Az egész olyan, mint egy szmájlis matrica az örökmozgó csomagolásán.

Csakhogy a kép így nem teljes. Van egy-két kövér mókus, aki megpróbálja elhitetni velünk, hogy a közelben nem sündörög a krokodil.

Pedig dehogynem.

Azt atomenergia olyan sokba kerül az emberiségnek, hogy az egész iparág, valamint megbízóik, és az engedélyeket kiadó független, tudományos háttérrel rendelkező intézmények jobbnak látják, ha meg sem próbálnak beszélni az egészről.

Az van, hogy az atomenergia olyan hulladékot termel, amit nem lehet kidobni. Sem újrahasznosítani. Sem elrakni a pincébe. Sem kilőni az űrbe.

Az van, hogy a kiégett fűtőelemek elhelyezésére semmilyen megoldás sincs. Itt kell tartanunk valahol a közelben, átmenetileg a szabadban, és remegve vigyázni arra, hogy lehetőleg senki se férjen hozzá.

Minden kiló radioaktív hulladék egy újabb kiló gond: hulladék, költség, felügyelet, biztonsági rés és ki tudja még, milyen környezeti ártalom.

Csapdában vagyunk, az atomenergia csapdájában. Az atomenergia messziről mosolyog ránk, de ha közelebb megyünk, megérezzük a halál bűzös leheletét.

Nincs örökké termő fa. Nincs ingyen áram. Nincs kompromisszummentes energiaforrás. Csak erőfeszítéssel, odafigyeléssel és a lehető legtöbb információ feltárásával választhatjuk ki az optimális energiaforrásokat az emberi civilizáció számára. Erről szól ez a blog.

* * *

Az Energiaklub elkötelezett abban, hogy az energiával kapcsolatos minden fontos információ elérhető, átlátható és megérthető legyen. Az energia létszükségletünk, az egyik legnagyobb kincsünk, de nem lehetünk kiszolgáltatva neki: az energia van értünk, nem pedig fordítva. Ha fontosnak érzed a munkánkat, kérünk támogass minket! https://www.energiaklub.hu/tamogass