A nukleáris fűtőelem működése egyszerű. Adott egy fémcső, aminek belsejében apró urániumpasztillák sorakoznak egymáson. Ezekben kétféle, U-238 és U-235 izotópú uránatom található. Az urán 235-ös izotópja képes a maghasadásra. Ehhez őt neutronokkal kell bombázni. Egy-egy atommag széthasadásakor két kisebb atommag és két-három neutron keletkezik. A neutronok újabb uránatomok széthasítására képesek, ekkor újabb neutronok keletkeznek.

Így indul be a láncreakció, ami után a folyamat önfenntartó lesz. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magára lehet hagyni. Féken kell tartani, különben baj lesz: ezért a reaktorban úgynevezett szabályozórudakat is elhelyeznek. Ezek a maghasadás során keletkező neutronok egy részét elnyelik, csak annyi marad, amennyivel a maghasadás és a láncreakció nem haladja meg a kívánt mértéket.

Az uránatomok magját tehát a reaktorban meghasítják. Ennek során rengeteg hő szabadul föl. Ez a pokoli forróság a vizet gőzzé alakítja (ez vagy közvetlenül a reaktortartályban vagy egy gőzfejlesztő segítségével egy második hűtőkörben történik). A gőz a turbinákon nagy sebességgel átáramlik és megforgatja azokat. A turbinák mozgásának energiáját egy generátor villanyárammá alakítja. Ezt vezetik az elektromos hálózatba, amin keresztül a háztartásokba jut.

A maghasadás beindulása után a fűtőelemekből folyamatosan szabadul föl a hő. Amikor a fűtőelemben a hasadóanyag mennyisége határérték alá csökken, a fűtőelem kiégett. A kiégett fűtőelem pedig a világon fellelhető egyik legveszélyesebb hulladék.

***

Az Energiaklub elkötelezett abban, hogy az energiával kapcsolatos minden fontos információ elérhető, átlátható és megérthető legyen. Az energia létszükségletünk, az egyik legnagyobb kincsünk, de nem lehetünk kiszolgáltatva neki: az energia van értünk, nem pedig fordítva. Ha fontosnak érzed a munkánkat, kérünk támogass minket! https://www.energiaklub.hu/tamogass