A Paks II környezetvédelmi engedélyét kiadó szakhatóságnál valami nagyon nincs rendben. Az engedélyben, amit a paksi bővítésre kiadtak, rengeteg furcsa dolgot találhatunk, ha végig is olvassuk a dokumentumot. Most nézzük meg az egyik legérdekesebb kitételt.
A környezetvédelmi engedély az egyik a rengeteg engedély közül, amit Paks II megépítéséhez meg kell szerezni. Tegyük fel - bár ez elég valószínűtlen -, hogy felépül az erőmű, és elkezdi termelni gőzerővel az áramot. Jó, közben rengeteg radioaktív hulladékot termel, de tegyük fel, hogy átválthatjuk az oroszoknál felújított Ikaruszokra meg használt metrófúró-pajzsra, és tegyük fel, hogy ugyan melegíti a Dunát, a paksi horgászok megszeretik a spa élményt, szóval dönget rendesen. Rendben mennek a dolgok, mindenki boldog.
Aztán egyszer csak mindennek vége: ezeknek a blokkoknak az élettartama is lejár egyszer. Ez azt jelenti, hogy az egész erőművet le kell szerelni, mert a reaktorok anyaga nem bír többet, mint 50-60 év. Az egész erőművet szét kell szedni, a radioaktív, szennyezett alkatrészeket külön, arra alkalmas tárolóhelyeken hosszú távra el kell rakni, az újrahasznosítható anyagokat pedig el kell szállítani.
És itt a probléma: a hatóság által kiállított környezetvédelmi engedély nem mondja meg, hogy mi történik majd a leszereléskor keletkező sugárzó hulladékokkal. Hogyan fogják ezeket sugármentesíteni? Hol és hogyan fogják biztonságosan tárolni?
Persze az opportunisták azt mondják erre, hogy ugyan már, addig biztos lesz valami.
Értjük mi ezt a fajta „Laci bácsi, el kéne intézni, hogy felvegyék a gyereket programozónak, mert tegnap kapott egy számítógépet” mentalitást, de azért ez egy kicsit nagyobb kaliberű ügy a szimpla népi okosbamegoldásnál.
Ugyanis egy atomerőmű szétszerelése nem vasárnap délutáni legózás. És bizony ott kiderül, hogy mennyi hulladékkal mennyire nem tudunk semmit sem kezdeni. A leszerelés ugyanis rengeteg következménnyel jár. A munkafolyamat, a hulladékok ideiglenes tárolása, a sugárszennyezett maradék anyagok későbbi, egyelőre nem tökéletesen megoldott elhelyezése mind komoly beruházást, munkát, ellenőrzést igényel.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a szakhatóság képtelen a projektet egyben kezelni. Olyan alapfeltételek hiányoznak, mint például a kiégett fűtőelemek hosszútávú elhelyezése. Ez ugyan formailag elégséges, de egy atomerőmű beláthatóan biztonságos üzemeltetéséhez enyhén szólva kevés.
Hogy a Felelőtlenségi Világtalálkozó közismert szlogenjét idézzük: valami biztos lesz. Nos, ezzel az engedélyezési eljárással a szakhatóság is valami hasonló elképzelést tett valósággá.
***
Az Energiaklub bíróságon támadja meg Paks 2 környezetvédelmi engedélyét, mert a beruházás a környezetet és a lakosságot is veszélyezteti. Ha Neked is fontos a biztonság, segítsd támogatásoddal a perrel kapcsolatos munkánkat: http://www.energiaklub.hu/tamogass. Köszönjük!