Mi a közös a 2003-as paksi balesetben és a 2011-es fukusimai katasztrófában? Az ember, aki (rosszul) tervez, az ember, aki hanyagul (nem) végzi el a munkáját, az ember, aki jóhiszemű(en idióta), és az ember, aki téved. Vagyis az ember, aki mindig, minden körülmények között hibázhat. És hibázik is. Ez az, ami a paksi üzemzavarban és a fukusimai balesetben közös: az emberi tényező.

A biztonságos atomenergia mítosza

Az atomlobbi és az erőműipar logikája alapvetően hibás. Pontosabban egy hazug mítoszra épül. Az egész békés célú nukleáris üzem úgy van felépítve, mintha soha nem történhetne baleset. Mintha teljes biztonságban lennénk. A kockázat olyan nagy, hogy csak akkor lehet elfogadtatni, ha tagadjuk, hogy egyáltalán lenne kockázat. Egy esetleges baleset ugyanis ésszel szinte fel sem érhető következményekkel jár. Ez akkora kockázat, amit normálisan nem lehet vállalni. Ezért hazudják azt, hogy ez a kockázat nem létezik.

Pedig igen, létezik és valós. A rendszer annyira összetett, annyi benne a hibalehetőség, hogy abban a baleset kódolva van. Egy ember márpedig hibázni fog. A mérnök, az ellenőr, a darukezelő. Bárki. Valaki. Az elszabadult nukleáris energia pedig olyan pusztítást visz véghez, amit szinte felfogni sem vagyunk képesek. Ezért nem beszélhetünk biztonságos és békés atomenergiáról. Ezért kell megszabadulnunk tőle.

A 2003-as paksi baleset nem egyetlen, de minden bizonnyal legfontosabb oka, hogy a fűtőelemek kémiai tisztítását egy olyan szerkezet segítségével végezték, ami konstrukciós selejt volt. A 30 kazetta egyidejű megtisztítására képes tartály hűtését a mérnökök úgy tervezték meg, hogy a hűtővíz be- és kilépési pontjai is annak alsó részén voltak. A be- és a kilépő hűtővíz hőmérsékletét ezen két ponton folyamatosan mérték, ha a különbség nem volt túl nagy, a folyamatot biztonságosnak tekintették. Ez nagy hiba volt. Miért? Mert a fizika alapvető törvényszerűségeit ismerve tudjuk, hogy a meleg felfelé áramlik. Ebből következik, hogy egy olyan vízhűtéses rendszer, amelynek kilépő nyílása nem a hűtőtartály tetején van, rossz hatásfokkal üzemel majd, hiszen a tartály tetején sokkal melegebb lesz a folyadék, mint az alján, és ez a forró folyadék nem lesz elvezetve. Ennél is nagyobb baj, ha a kilépő víz hőfokát is alul mérjük, ahogy az Pakson történt, hiszen így semmilyen információnk nem lesz arról, hány fokos is a vizünk a tartály tetején.

A paksi katasztrófatartályt emberek tervezték. Hozzáértő, diplomás, nemzetközileg elismert német és francia szakemberek. Emberek hagyták jóvá ezeket a terveket: a magyar állami Országos Atomenergia Hivatal képzett és tapasztalt szakemberei. Mégis tévedtek, hibáztak és hanyagok voltak. Mert azt hitték, nem történhet baleset. Hittek a hamis biztonság mítoszában.

Fukusima és a végzetes emberi hanyagság

A 2011-es Fukusima Daiicsi erőműbaleset egy természeti katasztrófa következtében történt. A nagyerejű földrengések és az azt követő szökőárok miatt üzemzavarok és balesetek sorozata indult meg. Három reaktorban teljes zónaolvadás történt, négy reaktor szerkezetileg károsodott, a környezet pedig hatalmas területen szennyeződött be. Az anyagi kárt ma 200 milliárd dollárra becsülik. A katasztrófa az 1987-es csernobili balesettel összemérhető mértékű volt, és az INES-skála szerinti legsúlyosabb, 7-es kategóriába sorolták.

A helyi idő szerint 2011. március 11-én délután bekövetkezett földrengés miatt a fukusimai erőművet azonnal kikapcsolták, vagyis a reaktorok fűtőelemeiben zajló láncreakciót leállították. Azonban tudni kell, hogy a fűtőelemek kikapcsolt állapotban is maguktól melegszenek, azokat folyamatosan vízzel hűteni kell, különben burkolatuk megolvad és bekövetkezik a katasztrófa. A hűtővíz keringetéséhez viszont elektromos áram szükséges. Mivel az erőműben a földrengés miatt elment az áram, az energiatermelést dízel áramfejlesztőkkel oldották meg.

Az áramfejlesztőket teljesen dilettáns módon a turbinaépület földszintjére telepítették, ahol kapásból elviszi őket a szőkőár. Pedig simán tehették volna a cunamibiztosabb reaktorépületbe vagy valahova magasabbra. Ugyanolyan alapvető hiba ez, mint Pakson a 30-fűtőelemes tartályok hűtésének nonszensz tervezése. A bezúduló víz rögtön tönkretette az áramfejlesztőket, a hűtés lényegében a teljes erőműben leállt, beleértve a pihentetőmedencéket és a hulladéktárolókat is. Ezután a hűtés nélkül maradó reaktorok sorban leolvadtak, tűzesetek és robbanások sora követte egymást, és bekövetkezett minden idők legnagyobb atomkatasztrófája.

A fukusimai atomkatasztrófa valódi oka egyértelműen az emberi felelőtlenség volt. Ahogy a japán kormány számára készült vizsgálóbizottsági jelentés fogalmaz: az üzemeltető TEPCO vállalat vezetősége és az állami ellenőrző hatóság egyaránt lebecsülte a kockázatokat, elhitte a nukleáris biztonság mítoszát, emiatt alapvető biztonsági intézkedéseket sem tett meg. Így a fukusimai balesetet ember okozta katasztrófának minősítették.