A legfontosabb kérdés: hová tegyük a szemetet, ha azt sehol nem lehet kidobni? Először is le kell szögezni, hogy atomtemetők jelenleg nincsenek. A világon sehol sem működik még olyan létesítmény, amiben a kiégett fűtőelemeket véglegesen biztonságba lehetne helyezni.
Miért írunk akkor mégis az atomtemetőkről? Azért, mert egyrészt kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére már léteznek megoldások, másrészt pedig mert a nagy aktivitásúak eltemetésére is vannak kutatások és építkezés is folyik. És főleg azért, mert a köznyelv a radioaktívhulladék-tárolókat tévesen atomtemetőknek nevezi.
Bátaapáti, a magyar végleges tároló
Több mint 72 milliárd forintból épült meg Magyarország első végleges földalatti atomhulladék-tárolója Bátaapátiban. Legalábbis az első tároló kamra ennyiből épült meg, de rögtön be is telt, úgyhogy most épp várunk a második kamra elkészültére. Sokszor tévesen ezt is atomtemetőnek nevezik, pedig valójában nem az. A 250 méter mélyen a gránitba fúrt létesítmény ugyanis csak arra alkalmas, hogy a kis- és közepes aktivitású hulladékokat előreláthatóan 600-1000 évre elszigetelje a külvilágtól. A kiégett fűtőelemeket a tervek szerint a Boda környékén létesítendő mélygeológiai tárolóban helyezik majd el, ez azonban még minimum 50 évig nem készül el.
Asse, az időzített atombomba
Asse egy régi németországi sóbánya, amelyben a termelést felfüggesztették, és a tárnákban az 1960-as és 70-es években radioaktív hulladékokat halmoztak föl. Anélkül, hogy a talajvíz védelmére komolyabb intézkedéseket tettek volna. A bányában kb. 500-700 méter mélyen egyebek mellett legalább 100 tonna urán és 28 kg plutónium eredetű sugárzó atomszemét rejtőzik mintegy 1300 konténerben és további 126 ezer hordóban. A hordók az évek során elrozsdásodtak és szivárogni kezdtek. A kiáradó (erősen sugárzó) folyadék a környék karsztvízkészletét beszennyezte, egy településen emiatt a teljes lakosságot ki kellett telepíteni. A német környezetvédők azt gyanítják, hogy a környéken többezer embert érhetett radioaktív szennyezés a talajvíz közvetítésével.
Sellafield, a temetetlen halott
A brit Sellafield Európa legveszélyesebb iparterülete. Az 1957-ben napokig égő és csaknem felrobbant atomerőmű – az addigi legnagyobb atombaleset! - azóta is zárva van, a reaktortartályban 15 tonna urán fűtőanyag várja, hogy valamit kezdjenek vele. Annak idején még a lakosság is csak pletykákból értesült a rájuk leselkedő fenyegetésról, de persze a létesítményt sebtiben átnevezték Windscaleról Sellafieldre. Nem ez a legveszélyesebb dolog, hanem egy 150 méter hosszú, nyitott medence, amelyben a Magnox-típusú erőművek használt fűtőanyagát tárolják. A medence maga siralmas állapotban van, fala megrepedezett, szivárgás is előfordult már. A legijesztőbb azonban az, hogy nem tudni pontosan mi van benne, akár több tonna plutóniumot is rejthet a mélye. Sellafieldben egyébként nem polgári célú áramtermelés történt, hanem plutóniumot állítottak elő a brit atomfegyverekhez. A telephelyen ma 90 ezer tonna radioaktív grafit is található, az innen kifolyó vizek pedig folyamatosan szennyezik az Ír-tengert. Nem temető ez sem, sokkal inkább egy temetetlen halott.
WIPP, az amerikai katonai tároló
Hivatalosan az új-mexikói sósivatagban található WIPP a világon működő egyetlen mélygeológiai atomhulladék-tároló. Tervezése 1957-ben kezdődött, 1999-ben nyitották meg, majd 2014-ben egy szivárgással járó baleset után bezárták. A balesetet az okozta, hogy egy plutóniumot és ameríciumot tartalmazó hordó megrepedt (mert nem megfelelő típusú macskaalmot használtak felszívni a trutyit). A durván radioaktív anyagok szerencsére a létesítmény belsejében szabadultak ki, a bioszférával nem érintkeztek. Ennek ellenére 3 éven át tartó helyreállítási munka kezdődött, amely 500 millió dollárt emésztett föl. A WIPP nem a klasszikus értelemben vett atomtemető, ugyanis az általa tárolt hulladék nem atomerőművekből, hanem az USA katonai atomprogramjából (azaz bombagyártásból) származik. A telep jelenleg működik, idén januárban ismét megnyitották. A hírek szerint 2034-ben fogják bezárni.
Onkalo, az üreg
Finnországban elképzelhető, hogy sikerül megépíteni a világ első, kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésre alkalmas létesítményét. Igaz, a tervezésben és kivitelezésben részt vevő mérnökök szerint semmi biztosíték nincs arra, hogy az üreg valóban biztonságosan képes tárolni a finn atomerőművek hulladékait az örökkévelóságig. (Érdemes megnézni az erről készült dokumentumfilmet). Az Onkalo egyébként még nem tárol hulladékot, 2020. táján készülnek megnyitni, ha a tesztek sikerrel zárulnak. Az első ténylegesen atomtemetőnek nevezhető üreg 455 méter mélyen helyezkedik el a felszín alatt, 5 kilométer hosszú. A tervek szerint 2120-ban zárják majd be, hogy betonnal és kővel kitöltve minimum százezer évig őrizze a sugárzó atomszemetet.
Még pár szót az atomszemétről
Az atomerőművek építése és működése során többféle hulladék keletkezik. Ezeknek egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy milyen mértékben bocsátanak ki radioaktív sugárzást, másik pedig, hogy mennyi ideig sugároznak. Aktivitás szerint háromfélék lehetnek: a kis- és közepes aktivitásúak közé tartoznak az atomerőműben a reaktorok közelében használt fogók, csavarhúzók, védőöltözetek, levegőszűrők, és más berendezések, a nagy aktivitásúak közé pedig a kiégett fűtőelemek és maguk a reaktorok egyes elemei (leszerelés esetén) sorolhatók. Másik fontos tulajdonság az az időtartam, amíg az adott szemét veszélytelenné válik. Ez leginkább a felezési időtől függ, és a kis- és közepes aktivitású hulladék esetében legalább 600 év, míg a kiégett fűtőelemeknél legalább 240000 év (körülbelül ennyi ideje él a Homo Sapiens a Földön).
**
Az Energiaklub bíróságon támadja meg Paks 2 környezetvédelmi engedélyét, mert a beruházás a környezetet és a lakosságot is veszélyezteti. Ha Neked is fontos a biztonság, segítsd támogatásoddal a perrel kapcsolatos munkánkat: http://www.energiaklub.hu/tamogass. Köszönjük!