Sajnos az a helyzet, hogy a fűtőelem kiégése nem jelenti a sugárzás végét. Optimista becslések szerint egy kiégett fűtőelem többszázezer évig veszélyt jelent az emberre és a természetre.

A kevésbé optimisták egymillióval számolnak.

Amikor a fűtőelem kiégett, az atomerőmű üzemanyagaként szolgáló uránatomok egy részének atommagja a maghasadással hőenergiáját leadta. Azaz a fűtőelem által kibocsátott hőenergia már nem elegendő ahhoz, hogy az erőmű gazdaságosan tovább működjön. A fűtőelem ettől kezdve hulladék.

1986. április 26-án hajnalban az ukrajnai (akkor Szovjetunió) Csernobili Atomerőműben baleset történt. Az erőmű reaktorát a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétvetette. Felrobbant, és 25 ezer tonna grafit kapott lángra. A hatalmas tüzet két hét alatt sikerült teljesen eloltani. A baleset miatt a 3 kilométerre fekvő Pripjaty városából 50 ezer embert telepítettek ki. Sajnos csak két nappal később. A robbanás utáni hónapokban összesen 600 ezer katonát, tűzoltót és kárelhárítót küldtek a katasztrófa helyszínére, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak. Az erőmű körül egy állandó 30 km-es tiltott zónát jelöltek ki, ahol máig tilos emberi lakóhelyet létesíteni. Ennek ellenére ma is élnek, dolgoznak, gazdálkodnak a környéken.

A fűtőelem az atomerőmű szíve, ebben van az energia, amit az urán atommagjainak meghasításakor nyernek ki. A folyamat során hatalmas hő keletkezik, ennek segítségével rengeteg vizet lehet nagynyomású gőzzé alakítani. A gőz kiáramlik és meghajtja a turbinát: így készül az áram.

A nukleáris fűtőelem működése egyszerű. Adott egy fémcső, aminek belsejében apró urániumpasztillák sorakoznak egymáson. Ezekben kétféle, U-238 és U-235 izotópú uránatom található. Az urán 235-ös izotópja képes a maghasadásra. Ehhez őt neutronokkal kell bombázni. Egy-egy atommag széthasadásakor két kisebb atommag és két-három neutron keletkezik. A neutronok újabb uránatomok széthasítására képesek, ekkor újabb neutronok keletkeznek.

Így indul be a láncreakció, ami után a folyamat önfenntartó lesz. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magára lehet hagyni. Féken kell tartani, különben baj lesz: ezért a reaktorban úgynevezett szabályozórudakat is elhelyeznek. Ezek a maghasadás során keletkező neutronok egy részét elnyelik, csak annyi marad, amennyivel a maghasadás és a láncreakció nem haladja meg a kívánt mértéket.

1. A RADIOAKTIVITÁST NEM LEHET LEÁLLÍTANI  

Az van, hogy az atomerőmű beindítása után a radioaktivitást egyszerűen nem lehet kikapcsolni. Magát a kontrollált maghasadást még le lehet állítani, de ezután semmi mást nem tudunk tenni, mint várunk, hogy leálljon a radioaktív bomlás. Tehát sugárzik tovább az egész cucc, mi maximum a vállunkat vonogathatjuk. Ennek az ideje a kiégett fűtőelemek esetén nem kevés: a legoptimistább számítások szerint 240 ezer év, de sok forrás egymillió éves periódusról beszél.

A radioaktív hulladék végleges elhelyezését nem lehet megoldani. Ez pedig a környezetvédelmi engedély feltétele. A hatóság mégis megadja az engedélyt. De hogyan és miért?

A Mindentudás Kormányhivatala. Kép forrása: google streetview

Az atomerőmű működése egyszerű. Most öt perc alatt elmagyarázzuk, simán meg fogod érteni.

Ha atomenergiáról van szó, az emberek többsége valamilyen földöntúli dologra gondol. A csillagokból származó kozmikus energiára, a modern tudomány és az ősi varázslat, az űrtechnológia és a mágia találkozására és összefonódására. Az atomerőmű varázslatos szerkezet képében jelenik meg, amelynek bűvös reaktoraiban pattogó megbolydult részecskék csak úgy árasztják az elektromos áram voltjainak, wattjainak és ampereinek miriádjait. Közben színes fények pulzálnak, villámok cikáznak, a fénysebesség pedig láthatóvá válik.

Mindez kamu. Az atomerőmű nem más, mint egy nagyon erős gőzgép, ami egy hatalmas vízimalommal szűrte össze a levet, szerelemgyerekük némi elektromosság, mostohájuk viszont nagy mennyiségű és nagyon veszélyes sugárzó hulladék.

Ha atomerőművet akarsz építeni, környezetvédelmi engedélyre is szükséged lesz. Ezt viszont egy olyan hivatal adja ki, amely nem környezetvédelmi.

A fűtőelem az atomerőmű lényege és egyben a legnagyobb problémája is. Maga az atomerőmű: egy atombomba, aminek energiáját lassabban nyerjük ki.

Nem bonyolult. Az atomenergia messziről olyan tökéletesnek tűnik, mint az örökké termő fák: alacsony szén-dioxid-kibocsátás, tisztán működő erőmű, a környezetet nem terheli, megbízhatóan, csendesen, észrevétlenül és teljesen hibátlanul működik.

Az egész olyan, mint egy szmájlis matrica az örökmozgó csomagolásán.