Az atomerőmű veszélyt jelent a természetre – de ez fordítva is igaz: a természet is veszélyt jelent az atomerőműre. Az atomerőmű legnagyobb ellensége: a föld, a víz, a levegő. Az atomerőmű legnagyobb ellensége pont maga a természet, ami mozog, változik, alakul és alakít. A természet erői ellen nem érdemes küzdeni, csak veszíthetünk. A természet a legerősebb dolog a világon – merthogy ő maga a világ.

Föld 

Nem, nem a láthatáron. Hanem a mélyben. A földalatti kőzetlemezek folyamatosan mozgásban vannak. Ilyenkor úgynevezett földrengések jönnek létre. A földrengés, vagyis amikor a talaj felszínén is érzékelhető a mélyből előtörő mozgási energia, az épületek legnagyobb ellensége. Mióta világ a világ, az emberiség próbál olyan épületeket emelni, amelyek ellenállnak a földrengésnek. Némely esetben ez egészen jól sikerül. De van, amikor nem. Japánban tudják a legjobban, milyen következményekkel jár, ha a földmozgás legyőzi az erőművet: Fukusimában a földrengés és az utána létrejövő szökőár romba döntött mindent, hatból három reaktoruk leolvadt, a katasztrófa minden képzeletet felülmúlt.

Víz 

A víz olyan közeg, amely kiválóan teríti szét a radioaktív szennyezést mindenfele. Az atomerőművek nagy részét pedig természetes vizek mellé építik, hogy a hűtésüket meg tudják oldani. Ezzel pedig nem csak az áramtermelést, hanem a veszélyt is fokozzák. Fukusimára visszatérve a leolvadt blokkokat tovább kell hűteni, ezzel rengeteg radioaktív vizet állítanak elő, amit lassan már nem tudnak hol elhelyezni. Ráadásul a talajvíz is gondot okoz, ami ellen fagyasztással próbáltak védekezni, de ez sem sikerült tökéletesen.

Levegő 

A szél a legfontosabb dolog egy atomkatasztrófa esetén. Csernobil után másról sem szóltak a hírek, minthogy a radioaktív felhőt merre viszi a szél. Bizony, a mozgó levegő maga tudja szárazföldön a legnagyobb területen szétteríteni a sugárszennyezést. A szél gondoskodik a szennyezés terjesztéséről akkor is, ha véletlen mégsem vízközeli erőműről van szó. A csernobili radioaktív eső, például, a 2500 km-re lévő híres angol Tóvidéket annyira beszennyezte, hogy a helyi gazdasaság alapját jelentő birkákra és tejre vonatkozó hatósági korlátozások a katasztrófa után nem kevesebb mint 26 évig voltak érvényben.

Hogy lehet mindezt kivédeni? 

Sehogy. A földrengést, a szélvihart, a tenger hullámzását nem tudjuk megállítani. Ennyire még nem vagyunk urai a természetnek. Viszont mindez eszköz arra, hogy a radioaktív szennyeződést minél nagyobb területen szórja szét. A víz viszi, a szél viszi a termőföld pedig beszennyeződik. Ha az atomerőmű alatt megremeg a föld, ha a reaktortérbe bejut a víz, ha a földbe és a talajrétegekbe bekerül a radioaktív szennyeződés, az a környezeti katasztrófával egyenlő. Körbekeríthetünk majd egy megyét vagy kettőt, aztán kiírhatjuk, hogy tilosaz Á. Pedig a föld, a víz és a levegő a legnagyobb kincsünk. Jobban kellene vigyáznunk rá.

***

Az Energiaklub bíróságon támadja meg Paks 2 környezetvédelmi engedélyét, mert a beruházás a környezetet és a lakosságot is veszélyezteti. Ha Neked is fontos a biztonság, segítsd támogatásoddal a perrel kapcsolatos munkánkat: http://www.energiaklub.hu/tamogass. Köszönjük!