Az atomerőművek meglehetősen ritkán robbannak fel - nyugtat meg minket az atomenergetikai szakember. Néha azért mégis megtörténik - vágjuk rá mi. Megtörtént Cseljabinszkban, Csernobilban, Fukusimában, és van még tucatnyi hely a világon, ahol bármikor történhet atomkatasztrófa. A nagyon súlyos baleset valószínűsége kicsi, kockázata viszont óriási, emberi ésszel szinte felmérhetetlen. Pakson eddig csak üzemzavarok voltak, de vajon mi történne egy komoly baleset esetén? Nos, ez egy új Csernobilhoz hasonlítható.
Egy atomerőmű bonyolult és veszélyes üzem. Működtetése elvileg megkívánná, hogy szakemberek és a hatóságok minden lehetséges rendkívüli eseményre felkészültek legyenek. Akár balesetről, akár terrortámadásról van szó. Csakhogy ez illúzió, a nem létező biztonság hamis illúziója. Úgy tesznek, mintha felkészültek lennének, de valójában nincsenek. Nem lehetnek. Nem lehet minden veszélyt, kockázatot és hibalehetőséget kiiktatni, az atom pedig akkora energia, ami ha elszabadul, annak csak katasztrófa lehet a következménye. Ezért biztonságosabb bármilyen más erőmű az atomnál, és ezért felelőtlenség a használata: mintha leopárdot tartanánk házimacskaként, ami bármikor kinyírhatja a családot.
A balesetek benne vannak a pakliban, ez egy tudományos törvényszerűség. Egy balesetnek pont az a legfőbb sajátossága, hogy nem lehetett megelőzni. Ezért jött létre, ha megelőzhető lett volna, akkor nem történik meg. Ezért marad csupán próbálkozás a balesetmegelőzés, egy rendszer pedig minél komplexebb, a váratlan balesetek lehetősége annál nagyobb. Kódolva van a működésben.
2003-ban történt eddig a legsúlyosabb üzemzavar Az atomerőmű egyik reaktorában egy rutinnak mondott (de baromi bénán és felelőtlenül megtervezett és végrehajtott) karbantartási művelet során összetörtek fűtőelemek. A reaktortartályból egy hatalmas radioaktív buborék szállt föl, amitől vészes szintre emelkedett a sugárzás az erőműben. Ekkor a vészrendszer bekapcsolta a ventillátorokat, amik szépen kiszellőztették a sugárzó gázt a környezetbe. Merthogy a hatóság által elrendelt szűrőket az erőműben hat év alatt nem voltak képesek fölszerelni. Az eset a hétfokú nemzetközi skálán a 3-as besorolást kapta: súlyos üzemzavar. És igazából csak a szerencsén múlott, hogy a lakosság nem került közvetlen életveszélybe.
Egy atomerőmű iszonyat összetett gépezet, sok hibalehetőséggel, amelyek közül az emberi tényező sem épp elhanyagolható. Nyilván így van a Paksi Atomerőmű esetében is, hiába vannak elvileg mindenre felkészülve a szakik és a hatóságok. Mellesleg a korábbi üzemzavarok tükrében azt is tudjuk, hogy szakmailag felelőtlenek és műszakilag sem állnak épp a helyzet magaslatán. Leginkább csak vakítanak, hiszen a Paksi Atomerőmű vezetői, az Országos Atomenergia Hivatal és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség mind ugyanazon az oldalon állnak. Nem függetlenek, hanem full atompártiak, akiknek az az érdekük, hogy a világon minél több atomenergiát használjanak. Ebből élnek, ezért fizetik őket az atomvállalatok multimilliárdos tulajdonosai.
Arra az esetre, ha Pakson tragédia történne, természetesen kidolgozták az elméletileg működő vészforgatókönyveket. Ezeket bárki elolvashatja az Országos Atomenergia Hivatal weboldalain. Az igazság azonban ezekkel kapcsolatban az, hogy ez főleg nagyon komolynak hangzó tárcaközi koordinációs testületekről és a tömegkommunikációs eszközök tájékoztatási kötelezettségéről szóló jogászkodás. A tervek vajmi kevés konkrétumot tartalmaznak, és reaktorleolvadás esetén csak akkor érnek valamit, ha az ég a szó szoros értelmében kegyes hozzánk. Vagyis a szél gyorsan elfújja az atomfelhőt valaki mások feje fölé.
Azért érdekességképpen nézzük, mi a teendő az atomerőmű reaktorainak leolvadásakor, azaz mit tehetünk egy nukleáris apokalipszis esetén.
Nukleáris katasztrófa esetén radioaktív anyagok kerülnek a talajba, vízbe, levegőbe, a pusztítás a sugárzás mértékétől függ, de teljes reaktorleolvadás esetén nagyjából olyan borzalmas lenne, mint amilyen Csernobilban volt. A Katasztrófavédelem sürgős óvintézkedéseket rendel el, jó esetben azonnal, amint a baj megtörténik, ezek időrendi sorrendben: elzárkózás, jódprofilaxis, majd a kimenekítés.
- Zárkózz be!
Mivel egy atombaleset váratlanul következik be, vagyis nem látható előre, a lakosok alapesetben nem tudják időben elhagyni a szennyezett területet. Egyetlen logikus dolgot tehetünk ilyenkor: bezárkózunk. Az elzárkózás idejére a legfontosabb felszerelések: nem romlandó élelmiszer, váltóruha, elemes rádió, zseblámpa, ragasztószalag és nejlonzsák. Ha a baleset bekövetkezésekor a szabadban voltunk, azonnal haza kell menni, lezuhanyozni, átöltözni és bezárkózni. Ha lehetőség van rá, ragasztószalaggal légmentesíteni kell az ajtókat és az ablakokat. Az épületek nyilván nem nyújtanak tökéletes védelmet, de meglepően sokat számít már az is, ha a radioaktív eső nem esik a fejünkre. Ezért nem érdemes menekülni: a szabadban teljesen védtelenek vagyunk ellene. Fedett helyen, zárt ablakok mellett kell várni legalább 1-2 napig, amíg a sugárzás szintje eléggé lecsökken ahhoz, hogy el lehessen menekülni. A hatóságok alapból a Kossuth Rádió hullámhosszán sugározzák ilyenkor folyamatosan a vészhelyzeti teendőket.
- Szedj jódtablettákat (vagy ne)!
Ahhoz, hogy a kálium-jodid védelmet nyújtson a sugárszennyezéssel szemben, szedését a radioaktív szennyezés megérkezése előtt 1-2 órával kell elkezdeni és naponta folytatni. Erre persze a váratlan baleset esetén általában nincs lehetőség, és ezek a tabletták amúgy is csak a radioaktív jód káros hatásai ellen védenek. A kálium-jodidot csak központi utasításra és csakis indokolt esetben szabad bevenni. Amennyiben központilag nem kerül elrendelésre a jódprofilaxis, a kálium-jodid tabletták bevétele nem javasolt - indokolatlan esetben a kockázat nagyobb, mint a haszon. A Paksi Atomerőmű Zrt. 30 km-es körzetében a kálium-jodid tablettákat a gyógyszertárakban vagy a polgármesteri hivatalokban készleten tartják.
- Csak akkor menekülj, ha mondják!
Amennyiben az atomerőmű felrobban, a lakosságot ki kell telepíteni. Hogy pontosan milyen körben, azt nem lehet megmondani, mert az égiektől függ. Főleg a széltől. Előfordulhat, hogy a szennyezés Magyarországot alig érinti, de keleti szomszédainkat teljesen beteríti, és ennek ellenkezője is lehetséges. A kimenekítésnél mindig meg kell várni a központi utasítást, önállóan nem érdemes menekülni, mert nem mindegy, hogy merre indulsz, esetleg éppen belesétálsz egy radioaktív felhőbe. Ha megjött a hír a kitelepülésről, állíts össze egy legfeljebb 20 kilós túlélőcsomagot abból, amit otthon találsz, legyen benne: személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, betétkönyv, bankkártya, két-három napra elég élelmiszer, egy palack ásványvíz, ruha és cipő, rendszeresen szedett gyógyszerek, tisztasági csomag, váltóruha, takaró. Fontos, hogy az összeállított csomag könnyen szállítható legyen, és érdemes ráírni a nevet és címet is.
A józan ésszel nem vállalható, mégis vállalt kockázat
Mindaz, amit az atomenergiáról, a kockázatairól, az erőművek környezetterheléséről, a kiégett fűtőelemek és más radioaktív hulladékok jelentette veszélyről tudunk, azt támasztja alá, hogy az atomerőművek építése és üzemeltetése teljes felelőtlenség az állampolgárokkal, a környezettel és a jövő nemzedékekkel szemben. A kockázat akkora, ami józan ésszel nem vállalható. A kormányok szerte a világon mégis vállalják a vállalhatatlant, mert az atomipar és a nemzetközi atomlobbi olyan erős, hogy akaratát világszerte minden államra képes ráerőltetni. Az atommultik részvényesei és vezetői milliárdosok, akik így megvehetik a huszadik luxusautót is. Másik Földet viszont ők sem tudnak vásárolni a gyermekeiknek.
Mégis hány Fukusima kell még ahhoz, hogy az emberiség végre belássa, van olyan ár, amit nem érdemes megfizetni? Minél hamarabb parancsolunk megálljt az atomiparnak, annál biztonságosabb lehet az emberiség jövője.
